Ez nem az én napom. Már régen nem volt bejegyzésem. Volt azért egy két kisebb munkám, no meg a Beatrix Potter SAl-lel is elindultam. Fényképek később.
Amiért most jelentkezem, kevésbbé kellemes dolog. A kezdetek hosszú évekre nyúlnak vissza, Az első epegörcsöm vagy 15 éve volt. Aztán voltak gyomorfájós időszakok, de semmi komolyabb nem történt. Elmúlt szombaton viszont a kórház sebészeti ügyeletén kötöttem ki. Epegörcs . Mire beértünk megszűnt így egy rövid beszélgetés, vizsgálat és egy hasi ultrahang beutaló megírása után után irány haza.
Ma délelőtt 10-re mentem ultrahangra. Felfeküdtem az ágyra ,a doktornő rátette a műszert az epehólyag fölé és már jött is az ítélet. Magának köve van , nem is egy. A leletem szerint több 17mm-es kövem van amit bizony ki kell onnan szedni. Gondolhatjátok, hogy először szólni sem tudtam. Kellett egy kis idő amíg magamhoz tértem.
Hát ez a helyzet. Talán szerencse a szerencsétlenségben hogy van egy kedves sebész orvos barátunk aki szerint nincs olyan az ismerősei körében akit Ő előbb vagy utóbb ne látna vagy alulról vagy felülről, vagy belülről .(merthogy gasztroenterológus is ,tudjátok aki le és feldugja a csöveket)
Egyenlőre ennyi amit tudok. Most vissza kell mennem a háziorvoshoz aki nyílván beutal a sebészetre. Este pedig felhívom ezt a drága ember, hogy akkor itt az idő, ha van kedve nyugodtan turkálhat bennem kedvére.
A stílusom senkit ne tévesszen meg: be vagyok sz... rendesen.