2010. február 3., szerda

Barbinak!


,Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.



Lépteim a porban vezeti halvány fény,
az úton ketten vagyunk, Isten és én.
Millió csillag borít ránk éji takarót,
távolból harang kondul aprót, utolsót.


Súlyos lépteim a porban hagynak nyomot,
az idő, mint Ursa Maior, csak vánszorog
felettünk kerekein lassan gurulva,
maga előtt kócos fellegeket hajtva.


Így baktatunk az úton, Isten és én,
ő velem van és lelkemben a remény
lett hűséges társam és örök barátom,
tudom, meglelem még boldog világom.


10 megjegyzés:

Juhizs írta...

Potyognak a könnyeim... köszönöm.
Remélem Barbi is erre jár, vagy írni kellene neki, hogy tegyen egy lelki kitérőt ide.

Csilla böködéje írta...

:-) Igazad lehet, még várok egy kicsit és szólok neki.

Barbi írta...

Az enyémek is potyognak. És igen, mindig járok erre. Gyönyörű ez az írás, nagyon köszönöm! Egyébként érzem, hogy ölben visz, soha nem hagyott még el...

Csilla böködéje írta...

Na jó, akkor most már próbálj meg mosolyogni.

Márti írta...

.. én is örülök, hogy erre jártam! :)

Dia írta...

ez tényleg nagyon szép. Ma már többször visszatértem, hogy elolvassam. Kedves Tőled, hogy megírtad Barbinak! Biztos jól esett neki.

Kóczi Csilla írta...

Mindig jó itt járni nálad, Csilla, de ma különösen sokat kaptam. Könnyebb lettem. Köszönöm!!!

Csilla böködéje írta...

Dia, örülök, hogy sikerült üzennem neked és talán Barbinak is. Örömmel és szeretettel tettem.

Csilla böködéje írta...

Csilla , köszönöm szépen a kedves szavaidat.

Unknown írta...

Örülök, hogy itt is szembejött velem ez a történet. Anthony de Mello írta... :)