
Judit Esztertől kaptam ezt a blogdíjat. Nagyon szépen köszönöm Eszter. Talán nem véletlen, hogy éppen egy olyan pillanatban kaptam amikor erősen gondolkodtam azon (már többször megtettem), hogy befejezem a blogolást. A Csilla böködéjét .Nem sértődésből, nem rossz élmények miatt, csak valahogyan úgy érzem egy kicsikét ez is versennyé nőtte ki magát. Amiben én nem tudok és nem is szeretnék indulni. Kicsit talán kesergésnek tűnik, mert talán az is, de az ember könnyen feledésbe merül blogostól :-) ha nem ír naponta, vagy nem kommentel folyamatosan, esetleg nem indít hetente útjára egy csodás csomagot. Telnek a napok, hónapok,hirtelen azon kapja magát, hogy a valamikori inspiráló bloggerből már semmi nem maradt. Elfelejtették. Ez nem baj, csak ezen el kell gondolkodni. Aztán gondolkodás után dönteni. Vannak blogtársak akiknél naponta körülnézek, és akik munkáját (hímzés, varrogatás) vagy verseit, gondolatait nagyon- nagyon sokra tartom. Tudom, hogy van közöttük olyan aki meglátogat és megörvendeztet kedves szavaival és vannak akik csak csendben nézelődnek . Hálás vagyok mindnyájuknak. Megint másokkal nem sikerült lépést tartanom, ők eltávolodtak. Ez is érthető. Vannak emberek aki feltűnnek, egy kicsit részei az életednek -itt leginkább a "szakmai " tevékenységre gondolok, aztán tovább mennek. Van akit elfelejtek és vannak akik engem felejtenek el. :-D Ilyen ez a blogos világ. Értékeljük, de csak a helyén!!!
Eszter, a díjat nagyon köszönöm, újra és újra. Hálás vagyok, mert meglátogattál és eszedbe jutottam amikor döntened kellett. Én (aki még emlékszik rá tudja) nem vagyok olyan nagyon blogdíjtovábbító ember.:-D Egyet azonban megígérhetek: változatlanul keresem a szép blogokat.
A virágos, angyalos blogokat.
5 megjegyzés:
Én a csendben nézelődős, aztán továbbmenős táborba tartozom:(
Drága Csilla! Bár teljesen megértem a vívódásaidat, mégis nagyon sajnálnám, ha abbahagynád, mert mindig szívesen jövök Hozzád feltöltődni, gyönyörködni és nekem egyáltalán nem okoz problémát, hogy nem naponta jelentkezel bejegyzéssel, mert én is a ritkábban megszólalók közé tartozom, már ami a saját blogjaimat illeti. Nem tagadom, hogy bennem is felmerült már, nem is egyszer, hogy végleg bejejezzem, de valahogy a hosszabb-rövidebb hallgatások mindig kiérleltek valami elmondani valót és persze az is az igazsághoz tartozik, hogy bizony hiányozna ez a kis közösség a virtuális tábortűz körül. :o)
Juszt sem felejtelek el, és juszt is itt vagyok!:)) Puszillak!
Rita!
naponta negnézlek. Hátha...Nagyon várom a visszatérésedet.
Ó hát most látom! De jóó!
Már nagyon vártalak és sokan mások is.
Megjegyzés küldése