Sokáig csend volt körülöttem. Csak ígérgettem, hitegettem Mindenkit. Késtek a képek, elmaradtak a kommentek. Aki közelebb állt hozzám, tudja, hogy nem volt egyszerű az elmúlt év. Volt benne fájdalom és öröm is bőven.
Az ember lánya aztán megrázza magát, miközben egy kicsit persze sajnálja is magát, hogy mennyire leszoktak róla a blogos barátosnék, és azon gondolkodik, hogy mivel rukkolhatna elő. Mert azért csak szeretne újra egy kicsit úszni ebben a nagy és szép tengerben amit úgy hívunk, hogy kézművesség, vagy kézimunka. Álmodtam egy nagyot és most megmutatom mire is volt elegendő az álmom. És ez még csak a kezdet. Sok még a tervem de némelyik anyagi háttér hiányában várat magára (lásd működőképes rokka)
De élvezem, tobzódom és újra alkotok.
És pár nap múlva megnyitom boltocskámat a Meskán.


4 megjegyzés:
Ígéretes kezdet:)
Sok sikert! Micsoda visszatérés! :D Gyönyörű színek!
Kicsit magamba szálltam és elszégyelltem magam... A rengeteg blog olvasása magában hordozza azt is, hogy bizony nem tűnik fel, ha sokáig nincs valahol bejegyzés... :(
Remélem, megtalálod az örömöd újra (és szívesen blogolsz tovább:), nagyon drukkolok a működőképes rokkához is!:)
Köszönöm lányok, kedvesek vagytok.
Julcsi, nagyon élvezem, de még egyenlőre szárnypróbálgatás a nemezelés. De igazi szerelem.
Barbi, örülök, hogy itt jártál,hiányoztál:-)
Katóka, ez a blogos világ (Te is tudod, hogy kicsit más mint az élő kapcsolat. )Ha nem jelentkezel, kicsit feledésbe merülsz. De lehet hogy azokban az időkben ez jó volt.
A rokka ...hm igen beteges szegénykém.
Megjegyzés küldése