Karácsonyfára

Saját karácsonyfánkra készültek ezek a gyapjúfilcből varrt, horgolt díszek. Már évek óta a fehér, natúr, aranybarna a karácsonyfánk színe. Nekem ez a színösszeállítás tetszik a legjobban. Tiszta, békés, nyugalmat árasztó.

Ajándék karkötők

Gyapjúfilcből horgolással, gyöngyökkel.

Karácsonyra

Nagy izgalommal készülök, mert az új házban ez lesz az első karácsonyunk. Talán ezért is várom annyira. Barna-fehér fát díszítek már évek óta. Idén szeretném különlegessé tenni ilyen illetve ehhez hasonló díszekkel.

Csipkék itt is!

És a másik blogomon.

Egyebek

Sok fonalam van. Ennek egy részét én gyűjtögettem hosszú évek kitartó munkájával. (költözésnél külön öröm volt) másik része sajnos örökség. Édesanyámtól örököltem. Apró gombócokat, érintetlen spulni fonalakat , kipróbált mintákat , kötőtűket hoztam el tőle. Úgy döntöttem, hogy mindennek megtalálom majd a helyét. Nem szeretnék semmit kidobni. Első körben , hossza nézelődés után, karkötőt horgoltam. Ezt most magamnak, hogy nálam maradjon.

Egyenlőre a horgolás részével készültem el. Hosszas nézelődés után (itt a neten) kezd kialakulni a fejemben mit "aggatok" még a karkötőre. Ellentétben sokatokkal nekem közel nincs akkora fantáziám mint kellene, így kicsit lassabban megy majd a befejezés.

Hanna sapkák

Lassan de biztosan telnek futnak a napok karácsony felé. Már említettem, hogy sok fázós buksi és hideg mancs várja, hogy valamit készítsek neki. Egyenlőre sapkák terén sikerült előrelépéseket tennem. Mutatom őket.

A színek nagyjából megfelelnek a valóságnak.

A fonalak nevére sajna nem emlékeszem, de összetételüket tekintve 30-50%-os gyapjú fonalak. 3,5-4-es horgolótűvel készültek. A sapkák gazdája Hanna lesz aki Vera nővérem első kisunokája.

Hát igen Ő Hanna hercegnő teljes valójában. Hibátlan szépség:-D

A gyászról...

Egyik kedves blogtársunk nem kis port kavart fel bennem . Talán másokban is. Egy két hozzászólás után úgy döntöttem nem vitatkozom csak megírom az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Egyébkén is ha az ember vendégségbe megy nem okvetetlenkedik, azt nem illik.

A bejegyzés apropóját nyilvánvalóan a mai halottak napja szolgáltatta. Bevallom őszintén először csak meglepett, aztán valahogyan úgy éreztem hitemben, gyászomban, emlékezésemben sért, bánt. Természetesen nincs okom ilyeneket gondolni, hiszen nem nekem szánta, nem engem elemezgetett, pusztán saját gondolatát írta le . Ha akad köztetek aki tudja miről beszélek akkor sok magyarázatra nincs is szükség. Azok kedvéért akik véletlenül olvassák ezt a bejegyzésemet és akik nem ismerik a másik blogban megjelent posztot, röviden megpróbálnám összefoglalni.

"Ha meghalok temetőbe ne vigyenek, öltözzön mindenki fehérbe és zenéljenek, táncoljanak" A rokonok sírása pedig csak "önsajnálat. " Tudom, tudom és még egyszer is tudom, nem nekem írták a bejegyzést. Csak szörnyen érzéketlennek tűnik. Szinte éget a most is érzett szünni nem akaró gyászomban. Nekünk magyaroknak nagyon szép szokásaink vannak amik felemelőek és igen akár gúzsba is kötnek. nem biztos hogy mindenben az új a jó és egy "új kor hajnalán le kellen számolnunk " régi értékeinkkel. lNem akarok feltétlenül elmenni a kereszténység felé, de számomra ebből a szemszögből is több helyen vérzik ez a gondolatmenet. Tudomásom szerint a buddhizmus az egyetlen ahol így élik meg a gyászt. Ennek sem a kereszténységhez sem a hagyományainkhoz nincs köze.

A mai kor embere lassan mindent kivet az életéből ami a betegséggel, halállal kapcsolatos. Nem érünk rá sem betegeinkkel foglalkozni, pláne nem a haldoklókkal. A fenti gondolatok mit hoznak magukkal? Ez csak a test, tegyük kórházakba, eldugott szobákba? És közben örüljünk a közelgő elmúlásnak? Hiszen már cuccolnak, lassan elköltöznek? A sorok írója ült már haldokló nővére ágyánál akinek már annyi ereje sem volt, hogy kinyissa hosszú időre a szemét? Vagy. Igyekezett leküzdeni 85km-ert hogy előbb érjen szülei házához mint az az autó amelyik elviszi örökre szeretett édesanyját? Én már igen. És vajon kit sirattam, Magamat, igen és Őket is. Azt már nem is említem meg, mert ez hála a Jó Istennek nem saját élmény, temette már el gyermekét? A fájdalmas Szűz anya képe ült ki barátnőm arcára nem oly régen amikor 20 éves fiát kísértük utolsó útjára. Az agapén mosolygott, mert tudta haza ért fia, de a mosoly mögött olyan gyász volt a szemében amit nem tudom ember hogyan viselhet el. A fájdalmat ilyen formán csak közösségben tudta, tudja megélni. A közösség megtartó erejével. Otthon a keserű kín marad: ...ma sem jön haza...és azt mondják ez nem szűnik csak hosszú évek alatt. Nemde elhamarkodott ezen megtapasztalások nélkül azt állítani, hogy túl kellene lépnünk a megélt gyász kimutatásán?

"Ami mulandó az nem igaz"- ezzel a mondattal nem is tudtam mit kezdeni. Számomra ez a teremtés értékét kérdőjelezi meg. Testünk mulandó, igen. De nem a Teremtőnktől kaptuk? Hányszor hallhattuk: Mi magunk is templomok vagyunk.

A temetőkre azt gondolom, hogy szükség van. Anyám sírjánál a kedves emlékezést egyenlőre felülírta a friss gyász miatt érzett fájdalom, de régen elhunyt , kicsit távolabbi rokonaimról szép, kedves történetek jutottak eszünkbe. Még mosolyogni si volt erőnk. Az emlékezés az elmentek személyének a felidézése a rájuk gondolás az imádság helye a temető. természetesen ezt nap mint nap megtehetjük függetlenül attól hol vagyunk, de ezen a napon ott földi maradványaiknak tisztelgünk a sírjukra tett virággal, gyertyákkal. Létezésük nem csak szellemi volt. Szerettek, öleltek, megdorgáltak ha kellet. Gyereket neveltek, süteményt sütöttek a két kezükkel. Gondoskodtak és óvtak a testükkel. A tisztelet ennek a testnek is jár. Valahol nyugodnia kell ahová az itt maradottak elmehetnek és leborulhatnak.

Keresők vagyunk mindnyájan. Van aki egy egész életen keresztül, van aki szerencsés és megtalálja a saját világát, hitét egészen fiatalon. Hozzá tenném nem ezen személyek táborát erősítem. De az Univerzum óriási. Számomra nem az universumnak vannak törvényei, hanem Istennek és embernek. Emberibb léptékű , megfoghatóbb, kézzelfoghatóbb kicsit szűkebb világra van szükségem. Olyanra amiben nem veszem el. Olyanra amiben megélhetem az örömeim mellett a bánatomat gyászomat is, hiszen ez is az emberi élet része.

Minden nap tanulnom kell valamit az életről. Köszönöm C. sorait, mert elgondolkoztatott, felrázott.

Az elmúlásról

Az elmúlt évben még úgy éreztem, hogy ki kellene kiabálnom magamból a fájdalmat. A másik pillanatban meg hogy ez senkire nem tartozik. Nővérem halála óta lassan három év telt el, anyukámat ebben az évben márciusban temettük el. Most sem igazán értem miért is írok erről. A gyász magánügy de a napokban mindnyájan újra átéljük. Amikor anyu elment családunk pap barátjával a mi Imi atyánkkal sokat beszélgettem. Hívő ember lévén könnyebbnek nem mondhatom a gyász megélését, de elfogadhatóbbnak. Tudom, hogy velem vannak, sokszor érzem is. Ettől persze még iszonyúan fáj és az ajtót sem nyitja rám már egyikőjük sem. Az atya mondta ki amit én magam is éreztem: ha az ember elveszít valakit két dolgot biztosan átgondol. Milyen volt a kapcsolata azzal aki elment és milyen a kapcsolata a halállal. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert anyukámmal és a nővéremmel is nagyon jó kapcsolatom volt. A halállal? Amíg ennyire nem húsbavágó, hajlamosak vagyunk azt hinni, velem és a családommal nem történhet meg. Aztán az ember szembesül a tényekkel, miszerint hálásak lehetünk minden napért amit egészségben élhetünk meg. Megköszönhetem minden nap, hogy reggel felébredek, hogy a gyerekeim egészségesek. Nem hinném, hogy rettegni kellene attól mikor lesz ennek vége, de óriási tanúlság számomra, hogy minden napunkat úgy kellene élnünk: lehet, hogy ez lesz az utolsó. Nem szabadna meggondolatlanul bántanunk másokat, ha kell bocsánatot kellene kérni-azonnal mert nem biztos, hogy lesz holnap. És kimondani, hogy szeretlek. Mert lehet, hogy később már nem hallja meg az a másik. Próbálok ezen gondolatok mentén élni. Sokszor elbukok, de hiszem, hogy a szándék és az irány jó. Csak hát esetndőek vagyunk mi emberek.

Biztosan sokan ismeritek Kóczi CSilla blogtársunkat. Nagyon szép verseket ír. Kérlek látogassátok meg a blogját és olvassátok el a Szívembe költöztek c. versét.

Közeleg

...a hideg és a karácsony is. Ez persze nem lenne baj, de évek óta próbálkozom meglepni szélesebb körben is a családtagjaimat. Sok a gyerkőc és sok a fázós kezecske. Valami olyan után kutattam ami egyszerű és gyors. Lehet hogy megtaláltam. ??

Visszatérőben

Sok sok idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, és még több az utolsó hímzős varrós bejegyzésem óta. Nem unatkoztam. Tettük a dolgunkat: reggel felkeltünk, ki ki elment dolgozni, suliba, aztán egy rövid albérlet látogatás után (haza megyek vagy hová...jelszóval) irány az épülő ház. Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a nagy hórukk még előttünk áll. Jelentem túl vagyunk rajta. Augusztus 28.-án beköltöztünk új otthonunkba. Én visszakaptam az alvókámat, ami azt jelenti, hogy este csak le kell tennem a fejemet és láss csodát már alszom is. Na ez persze az esti olvasásoknak nem tesz jót. CSend ,nyugalom és békesség. Ebben élünk lassan egy hónapja. Van egy alapszabály: ha átmegyünk a hídon akkor onnantól csak jó dolgokat vihetünk haza. A többit letesszük a híd előtt. Na negy kell egy hatalmas folyóra gondolni, csak egy kis patak van a falu szélén.

Reggelente az egyetlen dolog ami megzavarja a nyugalmunkat a saját óránk berregése, pontosabban a telefon ébresztője. Egyébként ki tudja meddig aludnánk. A múlt szombaton nyolckor keltem fel. Már a napjára sem emlékszem mikor volt ilyen utoljára.

Az összes (még meglévő) hiányosságával együtt is a világ kközepe ahol élünk. Tudom, mindenki így érez a saját otthonával kapcsolatban és ez így is van jól.:-D

Gyarapodtunk is:-D Két kiscicával. Kezdetben ilyesztő volt Brúnó kutyánk érdeklődése, de úgy tűnik kezdi megszokni a kis jövevényeket. Pörci és Tyutyó urbánus nevükön: Pörszi és Szilveszter két édes pofa cicus. Ők nem félnek Brúnótól amitől viszont én kapok frászt.

Tervek? Mivel hol tartok? Érdekes hogy az elmúlt hónapokban csak olyan szinten jutott eszembe a böködés, hogy jaj de hiányzik, de semmi konkrét. Mostanság kezd viszketni a kezem. Lassan minden előkerül a dobozból és újra izzítom a tűt, cérnát. Titeket kedves barátnéim irigykedve néztelek az elmúlt hónapokban is. Sokszor sok helyen jártam, csak épp ritkán hagytam nyomot magam után. Lehet, hogy pont azért, mert én semmit nem tudtam mutatni és talán türelmem sem volt kommentet írni. Ezért elnézést kérek. De figyeltem rátok!

Azzal kezdtem, hogy visszatérőben, és úgy fejezném be hogy visszaváró hangulatomban vagyok. Igyekszem mutatni minden új-régi próbálkozásomat és várlak Benneteket ahogyan régen is tettem.

Szép hétvégét Mindenkinek.

Csilla

Célegyenesben

Már csak kettőt alszunk és költözünk. Öt hónapja kezdtünk el építkezni és talán sokan kételkedtek, aggódtak és biztosan elnézően mosolyogtak is az optimizmusunkon. És igen , ha azt nem is mondhatjuk, hogy minden elkészült , de szombaton költözünk. Felépült a házunk. Kevés kompromisszum, sok álmatlan éjszaka, sok ábrándozás és sok sok segítség árán. Megkockáztatom, hogy nem volt olyan nap amikor valamelyik szakma ne képviselte volna magát. Még emlékszem arra a napra amikor a falak színeiről ábrándoztam és a férjem megkért, hogy ugyan foglalkozzunk egy kicsit a falazóblokkokkal.:-) Aztán hipp hopp dönteni kellett erről is. Átnyargaltunk a nyáron. Albérlet 1sz. albérlet 2sz. Tehát kétszer cuccoltunk. Bútoraink és a holmiaink nagy része barátoknál garázsban. Az első albérlettel sem volt gond, szép volt jó volt, de a néha úgy éreztem, hogy a belvárosban közlekedő összes autó az ablakunk alatt megy el. A késő éjszakai járókelők sem fogták vissza magukat. A második albérlettel már nem volt ilyen gond. Szép , jó, nagy, csendes. :-) Köszönet érte kedves barátainknak! Persze bármennyire is rendben vannak a dolgaink egy albérlet nem pótolhatja az otthont. Talán ez volt a legnehezebb ebben a három hónapban. Az otthontalanság érzése. De lassan ez is csak múltidő.

Szombat reggel nyolckor elindul a nagy menet. Két helyről költözünk...nem aprózzuk el. Persze az albérletből már a napokban előre elvisszük amit csak lehet. Egyenlőre a garázsba, mert ma délutántól már garázsajtónk is lesz. (micsoda öröm) Na persze a ház is zárható:-) , de a belső munkálatok utolsó fázisai zajlanak. Festők és a melegburkolók dolgoznak. Holnap hajnalban hozza a gépészünk a csapokat, csaptelepeket, wc-t kézmosót. természetesen minden más be van már kötve.

A hiányosságok? Nna azért azok is vannak. A konyhám szeptember végére készül el, gázt a hó közepére ígértek, (addig férjem szüleinél fürdik a család kényesebbik fele azaz én meg aki nem bírja a hideg vizet) Hiányoznak a belső ajtók és a lépcső burkolata. Ezeket szeptemberre elkészíti az asztalosunk. Szép kazettás faajtók...hm már alág várom hogy szagolhassam őket. Teraszok és kerítés is maradnak szeptember vége október elejére. A lényeg most a beköltözésen volt és ezt megnyertük. !! Az örömünk határtalan és az izgalom is.

Visszatérés a böködős világba?? Naná hogy tervezem. Amint elcsitulnak a dolgaink, amint rátalálok pár holmimra, fonálra, tűre ,anyagra újra jövök.

Araszolgatok

... szinte mindenben amit célul tűztem, tűztünk ki. A horgolásban ,varrásban,hímzésben a tervezettől elmaradozva, az olaszt egyenlőre félretéve túl vagyunk második de nem utolsó költözésünk megpróbáltatásain is. Majdnem. Mert hogy még ott van jó pár dolog az 1.sz albérletben. Péntek óta kedces barátainktól kapott albérletben tanyázunk. Kényelmes, nagy szép vidám az egész lakás. Minden gyereknek külön szoba . Panaszra nem is lehet okunk.

Hurcolászom magammal a varrógépemet, az összes fonalamat, vásznakat és egy Mucha gobelint is amit szerettem volna költözésig ( a házba) befejezni. Na ebből sem lesz semmi. Talán ez az egyetlen amiből érzem, hogy nem otthon vagyok. Nincs türelmem, vagy inkább időm? leülni és bökögetni. Hiányzik. Helyette esténként Ildi barátnőm csodás lakberendezéses könyveit nézegetem amíg el nem alszom, hogy aztán hamarosan felébredhessek arra, hogy hiányzik az ágyam:-) Azt hiszem, hogy öregszem! Igaz, hogy egészen fiatalon sem ment könnyen a váltás. Nyaraláskor is napok kellettek, hogy aludni tudjak. a lényeg: időnként halálosan álmos vagyok!! Az elmúlt cirka egy hónapban egy zöld-fehér kockás anyag szalvétát sikerült körbehorgolnom. Ennyi.... Nézegetlek időnként benneteket és irigykedem nagyokat. Férjem azzal vigasztal, hogy majd ősszel a kandalló mellett. :-D

Házunkról a másik blogban írok. Szépen haladunk.

Blogszünet

...avagy hová tűntem? Igazából sehová, csak nincs időm semmire. Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hetekben. A legfontosabb, hogy a múlt hét végén kiköltöztünk a lakásunkból. Most albérletben vagyunk.Az életünk dobozok és kérdőjelek közé ékelődött:-) A dobozokat nem kell magyaráznom a kérdőjelek pedig arról szólnak, hogy hol van a ...?????????:-)

Aki már próbálta, tudja miről beszélek. A házunk szépen halad, de erről majd később és máshol. Nna azért egyetlen mondat, jövő héten jönnek az ácsok a tetőt ácsolják. aztán érkezik a cserép. Minden (egyenlőre minden ) a terveink szerint alakul. Leszámítva a pocsék időjárást. Igaz mi itt Sopronban még nem szólhatunk semmit.

Az elmúlt hetekben a dobozoláson kívül nem sok mindent csináltam. Magammal cipeltem a félkész dolgaimat és a tervek alapanyagát is. Gyakorlatilag mindent :-) Elvégre nélkülözhetetlenek:-)

A munkahelyemen is zúzós időszakomat éltem, élem. Mérlegkészítés, könyvvizsgálat, egyebek. Nem unatkozom itt sem, de persze nem is azért vagyok itt:-)

Amint van mit mutatnom jelentkezem.

Vidéki stílus(?)

...vagy inkább régies? Nem is tudom hol láttam valami hasonlót, honnét jött az ötlet, de készülődvén a vidéki életre(már nagyon várjuk)úgy döntöttem szükségem lesz horgolt szélű törülközőkre és körbehorgolt terítőkre, konyharuhákra. (ezekről még nincs kép) Ezek itt picike kéztörlők, egy estés darabok.

Nina fonala-saját minta

Csipketerítő

Még nem a legvékonyabb cérnából készült, de így is figyelnem kellett, nem volt egyszerű. Anyu büszke lenne rám, megtanultam holgolni (alapfokon).

Zsoltár

Az anyák halhatatlanok

Csak testet, arcot alakot váltanak;

egyetlen halott sincs közülük;

fiatalok,mint az idő.

Újra születnek minden gyerekkel;

megöletnek minden halottal-

harmadnapra föltámadnak,

mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség

szerelmükért örök hűség,

s adassék könny is, hogy kibírják

a világ összegyűjtött kínját.

Ratkó József: zsoltár anyámnak

Házikó

Sohasemvolt virág

Tulipán

Próbálkozom. Biztosan hasonlít stílusban valamihez, de az enyém. Úgy veszem észre, hogy nehéz elvonatkoztatni attól a stílustól ami tetszik.

Töröltem

Töröltem a hozzászólásomat Colette blogjáról. A vicces az, hogy sokan megtették ezt előttem, és eleinte nem is értettem hogy miért. Nem mintha megbántottam volna valakit is ebben a csatározásba forduló "beszélgetésben" Így egyébként is veszélyes, nem is lehet, lehetne igazán. Arc nélkül látatlanban? Nem látom a másik ember reakcióját. Telefonon keresztül még a saját családunk tagjainál sem mindíg tudjuk mit rejt a hangja. na jó náluk talán igen. :-) nincsenek mosolyok, sohajok, szemvillanások...nem látni hol az a határ amit nem illik átlépni...Így most hogy töröltem és újra átgondoltam már nem akartam részese lenni ott egy vitába torkolló beszélgetésnek, ahol ráadásul néhányan sérülhettek is alkotói mivoltukban.

Inkább "itthon" elmondom mit gondolok erről a témáról.

Nem tartozon sem a profi hímzők, sem a profi horgolók és ,legkevésbbé ,a profi varrók közé sem. Húúú fényévekre vagyok legtöbbetektől. De!! Amit eddig készítettem, és vagy maradt nálam, vagy ajándék lett belőle arra büszke vagyok. Egészségesen büszke. Leginkább a magam és családom előtt, na meg a barátoknak szoktam dicsekedni, akik értő kritikával szemlélik a dolgaimat. ( Grafikus barátunk a gobelin képeimet. hihi szia Ildike) Milyen jó hogy vannak, most vettem le egy mucha képet a keretről, mert én nem mertem bevallani, kimondani, hogy a kép olyan kicsi, hogy a női arcból semmit nem ad vissza és ettől gyakorlatilag gagyi lesz az egész. Teljesen igazuk volt. Van amibe nem szabad sem cérnát, sem időt feccolni. Büszkeségre visszatérve. Aki alkot valamit az bizonyára büszke rá, különben eldugná a szekrénye mélyére. Akik a Meskára dolgoznak alkotnak, büszkék. Lehet, hogy hiba büszkeségükben megbántani őket? Azt hiszem igen.

Mi a helyzet a trendivel? Utálatos egy szó . Olyan szinten elcsépelt és szinte leharcolt, hogy fájó bárki alkotására használni. De persze ez is csak az én véleményem. Engem kiráz a hideg ettől a szótól. Vannak körök akiknek trendi ezt a szót használni:-) de gyanítom Ők nem varrnak a Meskára .

Ami a minimál stílust illeti és az egyszerrűséget. Amikor ünnepel az ember akkor ünneplőbe bújik, felöltözteti testét , lelkét az ünnepre. Kívül és belül is ünnepel. Számomra az ünnepi táskát mondjuk Colette táskái testesítenék meg. (Ha befejeztük az építkezést beszerzek egyet, mondjuk karácsonyra) Szerencsére van két csodás régi népi viseletet idéző ruhám amihez tökéletes lenne. Elővenném a szekrényfiókból a levendulás zsák melől. Onnan ahol a déditől örökölt 120 éves vert csipke szütyőkét őrzöm és a vállamra vetném pl templomba menet. A míves darabok számomra ezt jelentik. Ünnepet, kivételes alkalmat, valami mást. vannak tárgyak amiket nem lehet egy szürke hétköznapon elővenni.

Aztán jönnek a szürke hétköznapok amikor csak egyszerűen süt a nap, vagy esik az eső. És igen ehhez is kell egy táska. A másik táskavágyam katbó kismadaras táskái közül az egyik. Tudom, hogy szeretni fogom, ha egyszer lesz egy ilyenem. Van egy táskám, (több is) amit én varrtam, közepén egy kicsi hímzéssel. Nyárias, kedves, kicsit savanyú, kicsit sárga de az enyém:-) és ha rápillantok örülök, mert elkészítettem, megküzdöttem vele. Ja és nem mellékesen már elcsíptem egy két érdeklődő pillantást. Nekem rettentően egyedi, de lehet, hogy csak nem találkoztam hasonlóval eddig.

Elérkeztem az "egyedi" témához. Ki nem próbált még koppintani, másolni, hajazni, ismételni? Irigységből? Haszonvágyból? Neeeem csodálatból. Mert az a másik olyan jó dolgokat készít. Jó ránézni és olyan jó lenne olyan ügyesnek lenni mint Ő. Hányszor de hányszor éreztem. Nina, Barbi, Rita, Edige, Márti, és még hányatokat említhetném. Rita MJ papucsaiban már én is szuper vagyok, és fonalat is azért kezdtem el festeni, mert hát ugye Ninának az milyen jól megy...:-) ...Aztán az ember szerintem rá kell hogy jöjjön, hogy nem mindent egyszerű megoldani, nem minden lehet az enyém. Csinálom, gyakorlom, némi sikerélmény is jön néha, de nem leszek benne az első. Nem is ez a célom. Csak élvezni az alkotást. Mert az jó. Addig amíg nem ér negatív kritika olyan emberektől akik nem ismernek és akiket én sem ismerek. Ha nincs személyes kontaktus, honnan tudhatjuk, hogy azt a másikat mi motiválta. A virágok is mindenkinek nyílnak és madár is röpülhet bárki vállára. Óriási vágyam, hogy egy olyan BBD-s madarat tervezzek egyszer...valamikor...mert az az enyém lesz. Biztosan nagyon hasonló, mert tetszenek a BBD-s madarak, de sajátot akarok. Olyan madarat amit én találtam ki. na de madár lesz az is...hasonló lesz...Tudunk még újat kitalálni? Ti sokan biztosan. nekem nincs elegendő fantáziám, hát figyelek.

Meska. Meskázzak, vagy ne? Persze hogy nekem is eszembe jutott. Aztán úgy döntöttem, hogy egyenlőre nincs mivel előrukkolnom. Én amúgy is a családnak ,barátnak típusú bökögető vagyok. Ráadásként dolgozom, így azt a kevéske időmet nem szeretném elvenni magamtól az értékesítés érdekében, mert ez nyílván erről is szól. Lássuk be üzlet is egyben a kedvtelés mellett. Szerencsés aki ebből ki tudja egészíteni a havi bevételét. Amíg van kereslet addig pedig kínálat is lesz. Legyen az míves darab vagy tömegcikk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegcikket nem biztos, hogy tömegemberek veszik, viszik , éppen csak a pénztárcájuk nem engedi meg azt a szükségesnél több pénzt adjanak érte. Az igényesség manapság nem olcsó dolog. Nelem is tetszenek az 5ml/20.000Ft-os illatok, de olcsóbb parfümöt használok.

látom már hogy nagyon hosszúra sikeredett a bejegyzésem, de mint mondtam otthon vagyok, megtehetem.

Lehetsége hogy visszaélek a türelmetekkel, de egy utolsó gondolatomat megosztanám még veletek. Többször támadt kedvem olyan támában írni ami valószínű lavinát indított volna. nevezhetjük lavinának nyugodtan, holott nem ez lett volna a célom, pusztán csak hangot adni egy gondolatnak, vagy érdeklődni a véleményetek felől. Nem tettem, mert azt gondoltam, hogy valakik érintve éreznék magukat és ismeretlenül sem szerettem volna megbántani őket. Talán csak annyit: nem alkotásról volt szó, hanem az anyai lét rabságként való megéléséről. lehetett volna vitatkozni erről is....de minek vitázni.

Jégmadár

Attól tartok, hogy sem tervező, sem hímző nem lehet eléggé ügyes. Tökéletes és gyönyörű.

Madaras hangulatban

Megfogtam és nem hagyom elrepülni.

Az egyik ilyen agyszüleményemet illene kivarrnom, hátha valami teljesen elvetemült alaktalan ...szóval ki kellene próbálnom végre.

Közeli célok.

A legközelebbi az otthoni káosz felszámolása lesz. Ma sajnos elviszik az ajándékba kapott zongoránkat. Pontosabban mi is elajándékozzuk. (régebben fényképeztem, mutattam)A zongora alatt már most is gyűlnek a dobozok a tetején is van ez meg az. A szoba közepéről mindent el kell vonszolnom, hogy kiférjenek valahogyan az emberek a kétszárnyú ajtón. Az igazság, az, hogy az új házban nem férne el kényelmesen, sőt kényelmetlenül sem. Pedig azt hihetné az ember. :-) kb 2 méterrel hosszabb házat kellett volna terveztetnünk, hogy velünk jöhessen, de ez négyzetméterben sokkal többet jelentett volna. Majd egyszer talán pótoljuk egy pianínóval. Ez tehát a mai programom. Ha a távolba nézek akkor sok szabad helyet kapok az egyre szaporodó dobozainknak, és ez jó.

A következő tervem a horgolás és gobelinezés mellett Barbi Házi áldása. Már hetek óta tervezem, hogy nekiugrom, nagyon szeretném mielőbb kibökni.

Nina fonalaiból választok hozzá mert már hetek óta csak rakosgatom, szagolgatom azokat a szép fonalakat, de még nem próbáltam ki őket.

Szüleim kertjéből

Benyó Judit: Anyám fehér virága

Anyám fehér virága hajlik fölém

és a mező is ide száll

az akácos kinő újra

melyben kislánykoromban guborogtam,

de az a sok aranyeső

melyet anyám a hajamba tűzött,

már nincsen.

Benyó Juditról, bevallom, soha nem hallottam. Ezt a verset találtam amikor szerettem volna valamit a képek mellé tenni. Még sok verset írt az édesanyjához akit elveszített. Szépeket, fájdalmasokat, amiket még elolvasni is nehéz.

Csak játszom

Kéretik elhinni, hogy nincs más tervem, csak játszom a programmal. A házakat nagyon szeretem és valahogy mindig úgy tűnt, hogy a neves tervezők mintái olyan egyszerűek és szépek és bizony még az is megfordult a fejemben, hogy nem lehet túl bonyolult létrehozni őket. Hááát már más a véleményem. Vicces dolgokat rajzolgatok:-) Rajzolni egyáltalán nem tudok:-( talán azért élvezem most ezt annyira.

Horgolás: Már írtam róla, anyukám gyönyörűen horgolt. Arról is írtam, hogy nekiveselkedek és megtanulom. Hamarosan mutatom életem első csipke terítőjét. Nem a legbonyolultabb fajtából való de anyu büszke lenne rám. (azt hiszem büszke is) Nagyon hiányzik.

Tulipánfa

Az első szárnypróbálgatás. Persze lehet, hogy az utolsó is:-) Barbi azt mondta, hogy amíg az ember az x-eket számolgatja, nem szomorkodik.

Férjem egyik kedvence a tulipánfa. A kertünkben biztosan lesz majd. Addig is megpróbáltam itt a kockák között elültetni.
Az az igazság, hogy már rettentően izgatott miképpen működnek a xszemes tervező programok. Egy kicsit játszottam vele. Ez egy demo program, így eléggé sok a korlátozás benne. Erről már Barbi is írt. Természetesen nem török tervezői babérokra és a kezdeti lelkesedés után biztosan felhagyok a próbálkozással. Egyenlőre jó játék:-D A fa a szék, pad madárka saját szülemény a leányka egy kicsit ,icipicikét hasonlatos egy ismert tervező formájához. (itt most pironkodok) de ez meghaladta a képességeimet:-) Azért kiváncsi leszek milyen kibökve...

Nna igen, kipróbáltam, kinyomtatható deeeee a színek "szuperek" : a fa kérge, a pad, a szék vörösek, pedig barnának tűntek amikor készült. A lényeg, nem ezekkel a színekkel fogom kihímezni. Mert hogy kibököm az biztos:-))

Folytatni kell

...ezt is. Ez is azok között a gondolataim között volt amik akkor fogalmazódtak meg bennem amikor anyukám elment. Arra gondoltam, hogy Ő horgolt, kötött a családban minden új gyereknek. Még a dédunokáinak is. Na meg persze az unokáknak és nekünk a felnőtt gyerekeinek is. Nekem, nekünk szülőknek ez olyan természetes volt. Igaz, hogy én karácsonyra készítettem pár kiscipőt, de a nagy dolgok anyu kezeiből kerültek ki. Érdekes, hogy az ember vesztesége mennyi mindenből tevődik össze. Azon is elgondolkodtam, hogy mi anyák miből is állunk. Simogatásból, időnként korholásból, a rétes ízéből egy meghorgolt terítőből. Olyan apróságoknak tűnnek de mégis a mindent jelenti.

Szóval, folytatnom kell. Ez az örökségem. Szomorú felismerés, de az én unokáimnak már csak én tudok horgolni. Meg kell tanulnom rendesen ezt a "szakmát" is.

Tegnap este elővettem a horgolótűmet és nekiláttam egy két apróságnak. Egy picike rózsa, egy nyuszi, (lapos nyuszi) és Sárának ( ő most a szüleim legkisebb dédunokája) egy kis kendőkezdemény ami eddig elkészült. A kendőt talán vasárnapig befejezem , akkor megyünk apuhoz.

Találtam egy pillangó mintát, megosztom veletek.

Rutinos horgolókat kérdezném: Jól gondolom, hogy a pillangót nem egyben kötjük? Ha értitek mire gondolok. Picike az egész de tegnap kifogott rajtam. A nyilak nekem azt jelentenék, hogy ott váltok fonalat illetve onnan indulok egy egy résszel?

Próbálkozom

Fonalfestéssel próbálkoztam pár napja. A legszebb egy pirosas gyümölcsteában festett fona volt. Pontosabban annak tűnt. ...amíg nem öblítettem ki. A meglepetés ekkor ért. Festés közben a fonal színe a legszebb kézzelfestett külföldi fonalakhoz hasonlított. Csodálatos átmenetekkel, ahogyan azt kell. (fenti kép) Öblítés után ebből SEMMI nem maradt. Koszos, szürkés kékes szörnyűséggé változott.

Ezen a képen középen látható mi lett a szép rózsaszín fonalamból. Na persze így jár az aki nem nézi meg hogy a festőnövényekről mit is kellene tudni. A fonalak átmenetileg lettek feltekerve erre a ...készségre. Eléggé ronda , tudom, de nem volt más kéznél. Valamit ki kellene találnom a fonalak tárolására. jelenleg kifogytam a bobinákból.