Hm, mit is mondhatnék? Lelkesedésem a rokka iránt pénteken kicsúcsosodott aztán némi csalódás kíséretében erőt vett rajtam a csakazértis érzés. A rokka -szerintem-szép. Viszont nem egészen igazi( dekoráció?) illetve nem működik rendesen.
Szóval, az úgy volt hogy pénteken megérkezett a rokkám. Nagyon örültem neki.
Adrientől rendeltem gyapjút és kiderült, (milyen pici a világ ) hogy soproni születésű. A hétvégén meglátogatja édesanyját, így személyesen elhozza, ráadásként beüzemeli a rokkámat. Munkára bírja. Adrienn jött, kiderült, hogy gyermekkorunkból ismerjük is egymást. Ő is zemeiskolás volt:-) Aki nem ismerné: segítőkész tündér, nyugodtan lehet kereseni gyapjú és rokka ügyben. Igazán hálás vagyok a segítségéért én is. Viszont a rokkáról kiderült, hogy nem az igazi. Állítólag sok olyan rokka van a Vaterán ami ugyan rokkának látszó tárgy, de soha nem fontak vele, inkább csak díszkánt használták. No az enyém nem teljesen ez a kategória, mert a szál bevezethető némi trükkel a szárnyhoz, de hát véres a torka szegénykémnek. Most ott tartok, hogy első körben megpróbálok írni az eladónak, volna é szíves és visszavenné e a rokkát. Mert én jeleztem, hogy fonni szeretnék vele. Ha nem veszi vissza akkor a férjem nekiáll és fúr, farag, de leginkább stabillá teszi és majd meglátjuk. Addig is írok Adriennek, küldjön már egy kézi orsót.
Tanúlság? Talán annyi, hogy nem árt látni élőben hogy mit veszünk. Ez persze néha megolhatatlan.
A naaagy titokból egyenlőre ennyit árulnék csak el. Tudjátok: az a biztos ami már megtörtént.
