És persze az ünnep mindenki másé is, de családonként vannak hagyományok szokások.
http://katbo.blogspot.com/ Katbo adta az ötletet hogy leírjam a MI CSALÁDUNK karácsonyait.
Kicsi korom óta a legszebb ünnepnek tartom. Aktuális életkoromnak és világnézetemnek megfelelően másként éltem meg ezeket a napokat, de kivétel nélkül igazi örömmel. Sok mindent megtartottam és férjemmel kialakítottuk a saját karácsonyi szokásainkat is. Otthon mindíg anyu diszítette a fát apu addig szánkózni vitt minket (ha volt hó) ez nálunk sincsen másképpen. Amikor a gyerekeink kicsikék voltak az ebéd utáni alvás után gyors öltözködés és apa nyakába vette a várost, erdőt amit éppen kigondolt. Nem volt egyszerű a dolog, mert a nagyok között csak két év a különbség. Férjem a DRÁGA emberfeletti bátorsággal és elszántsággal vette nyakába ezt a nehéz feladatot. Mire kicsit egyszerűbb lett volna a helyzete, mondjuk nem volt szüksége már babakocsira, addigra megszületett a picikénk is. ( most 13 éves:-) ) Amikor már lehetett mobilon tartottuk a kapcsolatot. "Anya halottál már szárnysuhogást?" Mire én: Valamit már hallottam, de nem merek bemenni a nappaliba" Ez kb annyit jelentett, hogy a vacsora már elkészült teljesen, de a fa még nem egészen. Apával a séta később kiegészült egy karácsonyi Betlehemes játék megtekintésével de több esetben szereplői is voltak a gyerekek. Idén is hasonlóan indul majd a délután december 24.-én. Betlehemes játék aztán séta gyerekekkel kutyával az erdőben. Én majd telefonálok: "Szárnysuhogást hallottam" Aztán az ajtóban majd az egyetemista lányom biztosan megjegyzi. "Angyalkaszag van" Beszöknek az egyik gyerekszobába. Amikor kicsikék voltak apa ilyenkor kiosont a fürdőbe, mondván dolga akadt:-) Aztán csengetett és visszarohant. Addigra megszólalt a zene a nappaliban és mi bevonultunk. Hogy mikor jöttek rá? Én képtelen voltam leültetni őket és tárgyilagosan elmondani. Valahogyan beleértek ebbe az életkorba. nem felejtem el soha, Marci fiúnk kb 9-10 éves lehetett amikor rákérdezett. Én óvatosan elmondtam amit gondoltam erről az ünnepkörről . Kezdve Miklós Püspök történetével, a karácsony fontosságáról és végezetül a nyuszi is előkerült:-) Marci mindent megértett, elfogadott. Ez ponosan december 5.-én este történt. A híradóban mutatták az "igazi" Lappföldi Mikulást , és az én kisfiam diadalittasan felkiáltott: " Anya de ezt nézzed ŐŐŐ az igazi Mikulás ugye? Az egyetlen igazi? " A könnyeim is kijöttek. Mit mondhattam: Igen kisfiam. Talán még most is hiszi hogy az IGAZI hozza az ajándékot, hiszen mindíg kitesznek egy kis levélkét, sőt a nagyfiam még egy pohár tejet is bekészít a Mikulásnak amit a férjem rendre el is fogyaszt. Saját bevallásuk szerint évről évre készülnek ekcsípni minket, sikertelenül. Elalszanak. :-) Péter fiamról is van egy hasonlóan tündéri történetünk. Már iskolás volt amikor kitalálta, hogy Apa olyankor csenget amikor kimegy a mosdóba. Férjem kicselezte. Még léteztek szalagos magnók és felvette 5 perc szünet után a csngetést, majd a karácsonyi éneket. Kiment a mosdóba gyerekek feszülten figyeltek. Semmi. Apa bejött a szobába. Leült. Semmi. Aztáááán megszólalt a csengő. A fiam szája tátva maradt. Azt a kimodhatatlan örömet ami kiült a pofijára!
Hát akkor tényleg az angyalok csengettek?
Visszatérve az otthoni karácsonyhoz. Otthonról a sültkacsa illatát hoztam magammal, ez nálunk pulykává változott mert családom erre vevő. Amikor karácsony másnapján anyukámékhoz megyünk akkor otthon bepótolhatom amit itthon elmulasztottam. Két éve készültek képek amin én és Vera nővérem tömjük magunkba boldogan az otthon ízeit. Idén már nem lesz a kacsánák olyan jó íze, hiszen szeretett testvérem már nincs velünk.
Apám (hihi) időnként elfelejtett elővenni egy-egy ajándékot. Szerettem volna ezt nem átörökíteni saját karácsonyainkba, de büszkén mondhatom sikerült!! Ezek az ajándékok valahogyan akkor kerültek a fa alá ,amikor kimentem a szobából, aztán felhítvák rá a figyelmemet, hogy ezt még észre sem vetted! Amikor nagyobbacska lettem, csak mosolyogva elővette a szekrényból:-) Én is így mosolyogtam egyik évben amikor az ajándékokból párat a ruhák közül rángattam elő. Vihogtak is a csemetéink rendesen. persze ezek nem voltak nagy dologok, csak egy két apróság. Egyébként sem hiszem, hogy a karácsonynak a drága ajándékokról kellene szólnia.
A fa alatt: Valahogyan ennek is kialakult a koreográfiája. persze nem ez a jó szó rá, de tény hogy évről évre a gyerekekkel együtt énekeljük a Mennyből az angyalt aztán kibontják az ajándékaikat és együtt örülünk. Mi felnőttek csak akkor bontunk, ha már a gyerekek lecsitultak mert nem szeretnénk elmulasztani egyetlen pillanatot sem és egyébként is így tudunk igazán egymásra figyelni.
Karácsonyi készülődés: Adventre feldiszítjük a lakást és szeretném azt hinni hogy a lelkünket is. esténként felolvasni a KÖNYBŐL , kicsit beszélgetni az olvasottakról. Nehéz megvalósítani, de nem lehetetlen. Igaz, hogy így nem pakolom ki az összes szekrényemet, nem sütök 10 féle süteményt de jut idő lélekben is felkészülni az ünnep lényegére és befogadni azt akit várunk.
Az adventi koszorút én készítem. Minden évben elhatározom, hogy jövőre valamit újítok, de nem megy. Autentikus színek (3lila 1rózsaszín) szárított narancs, citrom, fahéjrúd, picike angyalok a gyertyák tövében. Igazából puritán de nekem csodálatosnak tűnik minden évben.
Sok az ajándék terv. Hogy mi valósul meg? Majd meglátjátok:-) A mézest apa szokta összegyúrni. Mit modjak oda a pátosz , mert röhögünk nagyokat. Ragad mindenhová de leginkább az ujjai köré. Igazából markolássza és ez a baj, de nagyon vicces. Egy idő után segítek neki kiszabadulni a mézes fogságából.
Két éve már más a karácsonyi készülődésünk . Ennek az az oka, hogy két gyerekünk a készülődés nagy részéből kimarad. Ők majd csak 20-án de lehet, hogy csak 23-.án jönnek haza. Esztinek még 23.-án vizsgája lesz ha igaz.
Bevallom időnként két nappal karácsony előtt csak hatványozottan nagyobb a rendetlenség a megszokotthoz képest és nem is körvonalazódik miképpen lesz itt rend 48 órán belül. Eddig sikerült mindíg. Megoldottuk. Hiszen ez a MI KARÁCSONYUNK.
