Esküvő

Már nem is emlékszem kinél olvastam először az esküvővel kapcsolatos bejegyzést. Gondolkoztam eleget hogy bekapcsolódjak e a "játékba" de úgy döntöttem kivételesen megmutatom magunkat. Ez a döntésem az eredeti elképzelésemmel ellentétes, de olyan sokatokat ismerlek már arcról is, hogy kivételt teszek és megmutatom milyenek voltunk 1987-ben és milyenek vagyunk most.

Szeptember elején volt az esküvőnk. Csodálatosan sütött a nap igazi nyári időjárás volt. A ruhám egy "diáklányos" fazonú egyszerű de hozzám illő ruha volt. Eredetileg egy abroncsos alsószoknya is járt volna hozzá, de valakinek kiadták véletlenül így én egy egyszerű , kevésbé terebélyes alsószoknyát kaptam a nagy napra. Jó volt ez így is. Már akkor is szemüveges voltam, ami akkor és ott rettentően zavart. Levetettem hát a fényképezés idejére aminek az lett a vége, hogy vaksi módon hunyorogtam( rövidlátó vagyok) végig az egész fényképezést. Talán a képen is látszik nagyon fiatalkák voltunk. 22 év az kérem 22 év bizony. a nagylányunk idén lesz 20 éves!! A csokrom meglepetés volt (férjem intézte) gyönyörű aprófejű púder rózsaszínű rózsából volt. 22 szálból, mert hogy annyi idős voltam.

20 évvel később . Primostenben nyaraltunk és onnan tettünk kisebb kirándulásokat. Ez a képe talán Trogirban készülhetett és az alább látható leszármazottaink közül segédkezett valaki a készítésénél. A "kicsinket " Mártonnak(13) neveztük el, középen Eszter(19) lányunk és a nagyfiúnk Péter(17).

Találtam valamit

Lehet, hogy sokatoknak ismerős a minta, nekem újdonság így gondoltam közreadom. Itt találtam

http://www.prairieschooler.com/free.htm

Swap és mások

Hát igen. a beígért képek késnek, mint mindig, de ma este el kell készülniük, mert holnap röpül a csomagom a célszemélynek. Körmömet tövig rágtam(volna ha rágnám) mert hát... de majd ha megkapta az ajándékomat akkor írok erről:-) Amúgy pedig, nem tudom más hogy van ezzel, de a saját munkámat én mindig olyan kis ,hát mit is mondjak ,kevésbé jól sikerültnek látom. Ez pedig szorongóvá tesz, főként ha elnézegetem a már elkészült és célbaérkezett ajándékokat. Na jó nyafogást befejezem.

Más. Voltatok már úgy ,hogy új mintára van szükségem? Ugye még soha.:-) Nos hát kivételesen engem is elkapott ez az érzés. Zsuzsától hamarosan megérkezik a csomagom. Ezeket várom.

Fényképezőgép nélkül

Igen így aztán nehéz megmutatnom miket is készítettem. A hétvégére megpróbálom elkérni apósom gépét, mert a SWAP ajándékomról is el kell készítenem a fotókat mielőtt feladom a "páromnak" Ez ügyben kicsit nagyon:-) izgulok, mert .... na de inkább nem írok semmit, mert hátha....:-) Akkor ezt meg is beszéltem magammal.:-) Igazából ennek az ajándéknak csak az összeállítása vár még rám, illetve a ..... név ráhímzése a minta mellé. Nagyon izgulok. Majd ha lehet, elmondom miért. Azt is írhatnám, hogy hát igen, ez az én szerencsém, vagy ilyen a formám stb. Nna Majd utólag elmesélem !!

Nagypéntekre várva

Berényi Mihály: Nagypénteki kérdések

Minek tanult ő hajdanában
tipegni, járni délcegen,
ha most a fán oly mozdulatlan,
s aléltan függ néhány szegen?


Miért tanult meg úgy beszélni
pusztában, néphez és hegyen?
Azért, hogy végül ezt suttogja:"
Ha így akartad, hát legyen!"?



S miként tudott csodákat tenni,
uralkodni halál felett,
ha tűri, hogy ajkát elhagyja
ez az utolsó lehelet?


Ha újra járna, szólna, élne,
megértenéd, miért halott?
Ne kérdezz, sírj a múltad végett,
s reméld a harmadik napot!

Köszönöm

Igazán köszönöm a kedves üdvözlő szavaitokat. Gondoltam inkább írok egy bejegyzést, mert így egyszerűbb megköszönnöm. Nincs okom panaszra, mert gyorsan javulok. Már napok óta hímezgetek. Sőt, nem csak "getek", mert elég sok mindenen dolgozom egyszerre és meglehetősen nagy hatásfokkal. Készül a SWAP ajándékom, nekiláttam egyszerre két kedvenc mintámnak is. Sokat pihenek de szinte minden házimunkát elvégzek amihez nem kell súlyt emelnem. Legnagyobb kihívás Brúnó a beagle aki (nem értem miért úgy viselkedik mint egy kétéves rossz gyerek. Mondent ellopna, folyamatosan azt nézi mit rosszalkodhat. Azt hiszem be kell keményítenem nála. Nincs kényeztetés, mert visszaél vele.
Gond van a fényképezőgéppel így a képekre várni kell még egy kicsit. Igyekszem megoldani. Megyek és és meglátpgatlak Benneteket.

Újra itthon

Sziasztok! MINDENKINEK köszönöm, hogy gondolt rám és drukkolt nekem. Csak egy gyors helyzetjelentés. Itthon vagyok végre. Igaz, nincs is okom panaszra hiszen összesen két napot töltöttem a kórházban. Kedden az első voltam a műtétre várók között. Korán reggel hétre kellett bemennem. Fél nyolckor kaptam egy gyógyszert és én attól kezdve nem is emlékszem semmire. Az orvosom azt mondja hogy beszélgettünk műtét előtt és után is de nekem ebből semmi emlékem nincs. Szerda reggel felkelhettem , azt hiszem, hogy a körülményekhez képest ez is könnyen ment. Utólag az az érzésem, hogy jobban féltem mint az indokolt volt, de hát szerintem mindenki így van ezzel. Lábadozok. Fáj a köhögés, pedig az altatás mellékterméke egy kis gégeirritáció. Fáj a vállam, ez is az altatás velejárója azt mondják. De örülök, hogy itthon vagyok. Az ülés egyenlőre a legrosszabb így csak olvasgatok és nézem a jobbnál jobb műsorokat, na meg persze alszom.

Jó bökögetést kívánok mindenkinek , remélem hamarosan csatlakozom én is hozzátok.