"A Hölgy" készülőben

Ki ne ismerné ezt a mintát:-) Lassan készül, mert nehezen viseli a szemem a picike kockákat amik ugye mint tudjuk nem is léteznek a vásznon:-) Helyette marad a szem meregetése.

Egy újabb fotó a konyhámból.

Keretbe foglalva

Ezt a képet egyszer már láthattátok beszkennelve. Végre keretbe került. Nagyon szerettem hímezni, igazi kikapcsolódás amolyan szerelemhímzés volt. Fantasztikus keretezőt találtam, na nem mostanában, mert évek óta hozzá viszem a képeimet. Ezt a keretet már régebben is nézegettem. természetesen fa, antikolt, szűette és arannyal van patinásabbá téve. A fényviszonyok nem kedveztek a fényképezésnél és aranyat fotózni ,hogy ne csillogjon be... hát talán nem is lehet.

Baba 2

Elmaradtam egy nagyon fontos bejelentéssel. Baba 1 jelentésemet nem követte a baba 2 bejelentésem. Megszületett (két hete) Sára névre hallgató legújabb családtagunk. Vera nővérem középső (szintén Vera) lányának első gyermeke. A családban két hét eltéréssel született két baba. Botond és Sára. Anyu és apu nyílván nagyon büszkék. Unokából Botond a 10. dédunokából Sára a 3. Nekik készültek az aprócsak cipőcskék. A lilás színű az első ,mondhatnám mintadarab. Eltökéltségemet mi sem mutatja jobban mint az, hogy hordható darab lett belőle. A fenti képen készült cipőcske az Erika segítségével vásárolt Rikker féle gyapjúból van. Az alsó képen szintén ebből a gyapjúból készült a szép sötét bordó kiscipő.

Posted by Picasa" style="border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" align="middle" border="0">

Helyzetjelentés

Hosszú szünet után végre van egy kicsike időm, volt fényképezőgépem és még a képeket is sikerült kivarázsolni belőle. Ezt persze némi segítséggel. (khm majd egyszer,.. talán...) Amit itt láttok az a mi gyönyörű városunk a teraszunkról fényképezve. Szerényen :-) csak azt szoktam, mondani, hogy a világ tetején lakunk. Amúgy pedig egy domb tetején. A kertet nem tudom megmutatni, mert elfelejtettem lefényképezni. Ez a kép a teraszunkról készült. Sok sok templomtoronnyal. Ha a másik irányba néznénk akkor az Ausztriai Schneeberget látnánk. De ezen a napon nem láttuk, mert ködös esős , randa egy idő volt. Azért én rendületlenül fényképeztem, mert szeretném megmutatni mivel töltöttem az elmúlt heteket. Nekifeszülök, írok, feltöltök, Ti meg csak győzzétek .:-)

Helen játéka

Helen játszani hívott sokunkat. Én is csatlakoztam. Már csak azért is, mert szégyenlem de mostanában a hímzést hanyagolom egy kicsit és inkább kötök, horgolok. Persze azért készülnek más dolgok is.

A játék lényege:

"Kíváncsi vagyok rátok, remélem, ti is rám. Kötéssel-horgolással kapcsolatos kérdéseket fogok feltenni, és akinek van kedve, válaszoljon. A legjobb az lenne, ha a blogodban válszolnál, néha akár fotókkal is illusztrálhatnád, ha úgy tartja kedved - aztán hagyj a kérdés bejegyzésénél egy kis kommentet, hogy írtál választ a kérdésemre a blogodban"

Bemelegítő kérdések:))

Hány éve kötsz/horgolsz?

Sajnos , ami a kötést illeti, nem tudom megmondani a pontos dátumot. Talán alsós kis iskolás lehettem amikor megtanultam az alapokat. Sima, fordított, fogyasztás szaporítás. A horgolás nehezebb diónak bizonyult. Többször próbálkoztam a horgolással az elmúlt években ,sokáig sikertelenül. Idén "tanultam meg " horgolni. Sok még a fehér folt.:-D

Kitől tanultad meg az alapokat?

Kötni anyukámtól tanultam meg. Ő rengeteget kötött nekünk gyerekkorunkban. Pulcsikat sálakat sapkákat. Sokáig nem kötöttem, inkább csak akkor vettem elő a kevéske tudományomat amikor férjhez mentem , illetve amikor a gyerekeink kicsik voltak. Mostanában közületek is sokan hatnak rám inspirálóan.

Ami a horgolást illeti arra emlékszem gyerekkoromból, hogy a gyakorlati óra házi feladatát sem tudtam megoldani. Anyukám elkészítette a pici mintadarabot aztán én reméltem, hogy nem kell bemutatnom a nagyközönség előtt a tudásomat, Ő pedig nem erőltette a dolgot. Totális kudarc volt:-D

A kevdet egyértelműen Ritánál látott szép darabok hozták meg és dolgozott bennem az az érzés is, hogy na az nem lehet, hogy ismét kifogjon rajtam. Aztán elővettem az internetet. Sajnos, magyar nyelven sokkal de sokkal kevesebb a fellelhető szakirodalom:-) A köztes időben azért próbálkozott anyósom is, nem sok sikerrel. A lányomat meg tudta tanítani engem nem. Ennek persze örültem, mert féltem, hogy nem tudom átadni a gyerekemnek ezt a fontos tudományt.

Anita ajándékai képekben

Anitától kölcsönöztem a képeket. Ugye milyen szépek?