Töröltem a hozzászólásomat Colette blogjáról. A vicces az, hogy sokan megtették ezt előttem, és eleinte nem is értettem hogy miért. Nem mintha megbántottam volna valakit is ebben a csatározásba forduló "beszélgetésben" Így egyébként is veszélyes, nem is lehet, lehetne igazán. Arc nélkül látatlanban? Nem látom a másik ember reakcióját. Telefonon keresztül még a saját családunk tagjainál sem mindíg tudjuk mit rejt a hangja. na jó náluk talán igen. :-) nincsenek mosolyok, sohajok, szemvillanások...nem látni hol az a határ amit nem illik átlépni...Így most hogy töröltem és újra átgondoltam már nem akartam részese lenni ott egy vitába torkolló beszélgetésnek, ahol ráadásul néhányan sérülhettek is alkotói mivoltukban.
Inkább "itthon" elmondom mit gondolok erről a témáról.
Nem tartozon sem a profi hímzők, sem a profi horgolók és ,legkevésbbé ,a profi varrók közé sem. Húúú fényévekre vagyok legtöbbetektől. De!! Amit eddig készítettem, és vagy maradt nálam, vagy ajándék lett belőle arra büszke vagyok. Egészségesen büszke. Leginkább a magam és családom előtt, na meg a barátoknak szoktam dicsekedni, akik értő kritikával szemlélik a dolgaimat. ( Grafikus barátunk a gobelin képeimet. hihi szia Ildike) Milyen jó hogy vannak, most vettem le egy mucha képet a keretről, mert én nem mertem bevallani, kimondani, hogy a kép olyan kicsi, hogy a női arcból semmit nem ad vissza és ettől gyakorlatilag gagyi lesz az egész. Teljesen igazuk volt. Van amibe nem szabad sem cérnát, sem időt feccolni. Büszkeségre visszatérve. Aki alkot valamit az bizonyára büszke rá, különben eldugná a szekrénye mélyére. Akik a Meskára dolgoznak alkotnak, büszkék. Lehet, hogy hiba büszkeségükben megbántani őket? Azt hiszem igen.
Mi a helyzet a trendivel? Utálatos egy szó . Olyan szinten elcsépelt és szinte leharcolt, hogy fájó bárki alkotására használni. De persze ez is csak az én véleményem. Engem kiráz a hideg ettől a szótól. Vannak körök akiknek trendi ezt a szót használni:-) de gyanítom Ők nem varrnak a Meskára .
Ami a minimál stílust illeti és az egyszerrűséget. Amikor ünnepel az ember akkor ünneplőbe bújik, felöltözteti testét , lelkét az ünnepre. Kívül és belül is ünnepel. Számomra az ünnepi táskát mondjuk Colette táskái testesítenék meg. (Ha befejeztük az építkezést beszerzek egyet, mondjuk karácsonyra) Szerencsére van két csodás régi népi viseletet idéző ruhám amihez tökéletes lenne. Elővenném a szekrényfiókból a levendulás zsák melől. Onnan ahol a déditől örökölt 120 éves vert csipke szütyőkét őrzöm és a vállamra vetném pl templomba menet. A míves darabok számomra ezt jelentik. Ünnepet, kivételes alkalmat, valami mást. vannak tárgyak amiket nem lehet egy szürke hétköznapon elővenni.
Aztán jönnek a szürke hétköznapok amikor csak egyszerűen süt a nap, vagy esik az eső. És igen ehhez is kell egy táska. A másik táskavágyam katbó kismadaras táskái közül az egyik. Tudom, hogy szeretni fogom, ha egyszer lesz egy ilyenem. Van egy táskám, (több is) amit én varrtam, közepén egy kicsi hímzéssel. Nyárias, kedves, kicsit savanyú, kicsit sárga de az enyém:-) és ha rápillantok örülök, mert elkészítettem, megküzdöttem vele. Ja és nem mellékesen már elcsíptem egy két érdeklődő pillantást. Nekem rettentően egyedi, de lehet, hogy csak nem találkoztam hasonlóval eddig.
Elérkeztem az "egyedi" témához. Ki nem próbált még koppintani, másolni, hajazni, ismételni? Irigységből? Haszonvágyból? Neeeem csodálatból. Mert az a másik olyan jó dolgokat készít. Jó ránézni és olyan jó lenne olyan ügyesnek lenni mint Ő. Hányszor de hányszor éreztem. Nina, Barbi, Rita, Edige, Márti, és még hányatokat említhetném. Rita MJ papucsaiban már én is szuper vagyok, és fonalat is azért kezdtem el festeni, mert hát ugye Ninának az milyen jól megy...:-) ...Aztán az ember szerintem rá kell hogy jöjjön, hogy nem mindent egyszerű megoldani, nem minden lehet az enyém. Csinálom, gyakorlom, némi sikerélmény is jön néha, de nem leszek benne az első. Nem is ez a célom. Csak élvezni az alkotást. Mert az jó. Addig amíg nem ér negatív kritika olyan emberektől akik nem ismernek és akiket én sem ismerek. Ha nincs személyes kontaktus, honnan tudhatjuk, hogy azt a másikat mi motiválta. A virágok is mindenkinek nyílnak és madár is röpülhet bárki vállára. Óriási vágyam, hogy egy olyan BBD-s madarat tervezzek egyszer...valamikor...mert az az enyém lesz. Biztosan nagyon hasonló, mert tetszenek a BBD-s madarak, de sajátot akarok. Olyan madarat amit én találtam ki. na de madár lesz az is...hasonló lesz...Tudunk még újat kitalálni? Ti sokan biztosan. nekem nincs elegendő fantáziám, hát figyelek.
Meska. Meskázzak, vagy ne? Persze hogy nekem is eszembe jutott. Aztán úgy döntöttem, hogy egyenlőre nincs mivel előrukkolnom. Én amúgy is a családnak ,barátnak típusú bökögető vagyok. Ráadásként dolgozom, így azt a kevéske időmet nem szeretném elvenni magamtól az értékesítés érdekében, mert ez nyílván erről is szól. Lássuk be üzlet is egyben a kedvtelés mellett. Szerencsés aki ebből ki tudja egészíteni a havi bevételét. Amíg van kereslet addig pedig kínálat is lesz. Legyen az míves darab vagy tömegcikk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegcikket nem biztos, hogy tömegemberek veszik, viszik , éppen csak a pénztárcájuk nem engedi meg azt a szükségesnél több pénzt adjanak érte. Az igényesség manapság nem olcsó dolog. Nelem is tetszenek az 5ml/20.000Ft-os illatok, de olcsóbb parfümöt használok.
látom már hogy nagyon hosszúra sikeredett a bejegyzésem, de mint mondtam otthon vagyok, megtehetem.
Lehetsége hogy visszaélek a türelmetekkel, de egy utolsó gondolatomat megosztanám még veletek. Többször támadt kedvem olyan támában írni ami valószínű lavinát indított volna. nevezhetjük lavinának nyugodtan, holott nem ez lett volna a célom, pusztán csak hangot adni egy gondolatnak, vagy érdeklődni a véleményetek felől. Nem tettem, mert azt gondoltam, hogy valakik érintve éreznék magukat és ismeretlenül sem szerettem volna megbántani őket. Talán csak annyit: nem alkotásról volt szó, hanem az anyai lét rabságként való megéléséről. lehetett volna vitatkozni erről is....de minek vitázni.
