Visszatérőben

Sok sok idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, és még több az utolsó hímzős varrós bejegyzésem óta. Nem unatkoztam. Tettük a dolgunkat: reggel felkeltünk, ki ki elment dolgozni, suliba, aztán egy rövid albérlet látogatás után (haza megyek vagy hová...jelszóval) irány az épülő ház. Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a nagy hórukk még előttünk áll. Jelentem túl vagyunk rajta. Augusztus 28.-án beköltöztünk új otthonunkba. Én visszakaptam az alvókámat, ami azt jelenti, hogy este csak le kell tennem a fejemet és láss csodát már alszom is. Na ez persze az esti olvasásoknak nem tesz jót. CSend ,nyugalom és békesség. Ebben élünk lassan egy hónapja. Van egy alapszabály: ha átmegyünk a hídon akkor onnantól csak jó dolgokat vihetünk haza. A többit letesszük a híd előtt. Na negy kell egy hatalmas folyóra gondolni, csak egy kis patak van a falu szélén.

Reggelente az egyetlen dolog ami megzavarja a nyugalmunkat a saját óránk berregése, pontosabban a telefon ébresztője. Egyébként ki tudja meddig aludnánk. A múlt szombaton nyolckor keltem fel. Már a napjára sem emlékszem mikor volt ilyen utoljára.

Az összes (még meglévő) hiányosságával együtt is a világ kközepe ahol élünk. Tudom, mindenki így érez a saját otthonával kapcsolatban és ez így is van jól.:-D

Gyarapodtunk is:-D Két kiscicával. Kezdetben ilyesztő volt Brúnó kutyánk érdeklődése, de úgy tűnik kezdi megszokni a kis jövevényeket. Pörci és Tyutyó urbánus nevükön: Pörszi és Szilveszter két édes pofa cicus. Ők nem félnek Brúnótól amitől viszont én kapok frászt.

Tervek? Mivel hol tartok? Érdekes hogy az elmúlt hónapokban csak olyan szinten jutott eszembe a böködés, hogy jaj de hiányzik, de semmi konkrét. Mostanság kezd viszketni a kezem. Lassan minden előkerül a dobozból és újra izzítom a tűt, cérnát. Titeket kedves barátnéim irigykedve néztelek az elmúlt hónapokban is. Sokszor sok helyen jártam, csak épp ritkán hagytam nyomot magam után. Lehet, hogy pont azért, mert én semmit nem tudtam mutatni és talán türelmem sem volt kommentet írni. Ezért elnézést kérek. De figyeltem rátok!

Azzal kezdtem, hogy visszatérőben, és úgy fejezném be hogy visszaváró hangulatomban vagyok. Igyekszem mutatni minden új-régi próbálkozásomat és várlak Benneteket ahogyan régen is tettem.

Szép hétvégét Mindenkinek.

Csilla

Célegyenesben

Már csak kettőt alszunk és költözünk. Öt hónapja kezdtünk el építkezni és talán sokan kételkedtek, aggódtak és biztosan elnézően mosolyogtak is az optimizmusunkon. És igen , ha azt nem is mondhatjuk, hogy minden elkészült , de szombaton költözünk. Felépült a házunk. Kevés kompromisszum, sok álmatlan éjszaka, sok ábrándozás és sok sok segítség árán. Megkockáztatom, hogy nem volt olyan nap amikor valamelyik szakma ne képviselte volna magát. Még emlékszem arra a napra amikor a falak színeiről ábrándoztam és a férjem megkért, hogy ugyan foglalkozzunk egy kicsit a falazóblokkokkal.:-) Aztán hipp hopp dönteni kellett erről is. Átnyargaltunk a nyáron. Albérlet 1sz. albérlet 2sz. Tehát kétszer cuccoltunk. Bútoraink és a holmiaink nagy része barátoknál garázsban. Az első albérlettel sem volt gond, szép volt jó volt, de a néha úgy éreztem, hogy a belvárosban közlekedő összes autó az ablakunk alatt megy el. A késő éjszakai járókelők sem fogták vissza magukat. A második albérlettel már nem volt ilyen gond. Szép , jó, nagy, csendes. :-) Köszönet érte kedves barátainknak! Persze bármennyire is rendben vannak a dolgaink egy albérlet nem pótolhatja az otthont. Talán ez volt a legnehezebb ebben a három hónapban. Az otthontalanság érzése. De lassan ez is csak múltidő.

Szombat reggel nyolckor elindul a nagy menet. Két helyről költözünk...nem aprózzuk el. Persze az albérletből már a napokban előre elvisszük amit csak lehet. Egyenlőre a garázsba, mert ma délutántól már garázsajtónk is lesz. (micsoda öröm) Na persze a ház is zárható:-) , de a belső munkálatok utolsó fázisai zajlanak. Festők és a melegburkolók dolgoznak. Holnap hajnalban hozza a gépészünk a csapokat, csaptelepeket, wc-t kézmosót. természetesen minden más be van már kötve.

A hiányosságok? Nna azért azok is vannak. A konyhám szeptember végére készül el, gázt a hó közepére ígértek, (addig férjem szüleinél fürdik a család kényesebbik fele azaz én meg aki nem bírja a hideg vizet) Hiányoznak a belső ajtók és a lépcső burkolata. Ezeket szeptemberre elkészíti az asztalosunk. Szép kazettás faajtók...hm már alág várom hogy szagolhassam őket. Teraszok és kerítés is maradnak szeptember vége október elejére. A lényeg most a beköltözésen volt és ezt megnyertük. !! Az örömünk határtalan és az izgalom is.

Visszatérés a böködős világba?? Naná hogy tervezem. Amint elcsitulnak a dolgaink, amint rátalálok pár holmimra, fonálra, tűre ,anyagra újra jövök.

Araszolgatok

... szinte mindenben amit célul tűztem, tűztünk ki. A horgolásban ,varrásban,hímzésben a tervezettől elmaradozva, az olaszt egyenlőre félretéve túl vagyunk második de nem utolsó költözésünk megpróbáltatásain is. Majdnem. Mert hogy még ott van jó pár dolog az 1.sz albérletben. Péntek óta kedces barátainktól kapott albérletben tanyázunk. Kényelmes, nagy szép vidám az egész lakás. Minden gyereknek külön szoba . Panaszra nem is lehet okunk.

Hurcolászom magammal a varrógépemet, az összes fonalamat, vásznakat és egy Mucha gobelint is amit szerettem volna költözésig ( a házba) befejezni. Na ebből sem lesz semmi. Talán ez az egyetlen amiből érzem, hogy nem otthon vagyok. Nincs türelmem, vagy inkább időm? leülni és bökögetni. Hiányzik. Helyette esténként Ildi barátnőm csodás lakberendezéses könyveit nézegetem amíg el nem alszom, hogy aztán hamarosan felébredhessek arra, hogy hiányzik az ágyam:-) Azt hiszem, hogy öregszem! Igaz, hogy egészen fiatalon sem ment könnyen a váltás. Nyaraláskor is napok kellettek, hogy aludni tudjak. a lényeg: időnként halálosan álmos vagyok!! Az elmúlt cirka egy hónapban egy zöld-fehér kockás anyag szalvétát sikerült körbehorgolnom. Ennyi.... Nézegetlek időnként benneteket és irigykedem nagyokat. Férjem azzal vigasztal, hogy majd ősszel a kandalló mellett. :-D

Házunkról a másik blogban írok. Szépen haladunk.

Blogszünet

...avagy hová tűntem? Igazából sehová, csak nincs időm semmire. Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hetekben. A legfontosabb, hogy a múlt hét végén kiköltöztünk a lakásunkból. Most albérletben vagyunk.Az életünk dobozok és kérdőjelek közé ékelődött:-) A dobozokat nem kell magyaráznom a kérdőjelek pedig arról szólnak, hogy hol van a ...?????????:-)

Aki már próbálta, tudja miről beszélek. A házunk szépen halad, de erről majd később és máshol. Nna azért egyetlen mondat, jövő héten jönnek az ácsok a tetőt ácsolják. aztán érkezik a cserép. Minden (egyenlőre minden ) a terveink szerint alakul. Leszámítva a pocsék időjárást. Igaz mi itt Sopronban még nem szólhatunk semmit.

Az elmúlt hetekben a dobozoláson kívül nem sok mindent csináltam. Magammal cipeltem a félkész dolgaimat és a tervek alapanyagát is. Gyakorlatilag mindent :-) Elvégre nélkülözhetetlenek:-)

A munkahelyemen is zúzós időszakomat éltem, élem. Mérlegkészítés, könyvvizsgálat, egyebek. Nem unatkozom itt sem, de persze nem is azért vagyok itt:-)

Amint van mit mutatnom jelentkezem.

Vidéki stílus(?)

...vagy inkább régies? Nem is tudom hol láttam valami hasonlót, honnét jött az ötlet, de készülődvén a vidéki életre(már nagyon várjuk)úgy döntöttem szükségem lesz horgolt szélű törülközőkre és körbehorgolt terítőkre, konyharuhákra. (ezekről még nincs kép) Ezek itt picike kéztörlők, egy estés darabok.

Nina fonala-saját minta

Csipketerítő

Még nem a legvékonyabb cérnából készült, de így is figyelnem kellett, nem volt egyszerű. Anyu büszke lenne rám, megtanultam holgolni (alapfokon).