Nehéz most írnom arról mit is érzek. Felmentem Zsuzsa szeretetvarázsos blogjára. http://www.szeretetvarazs.blogspot.com/ Zsuzsa feltette azokat a képeket ahol kiosztja a gyerekek között az ajándékokat. Sok kép sok boldog gyermek. Van egy kép ami a szívemnek nagyon kedves. A piros kockás szívecskére figyeltem fel, de aztán a cica is rögtön ismerős lett. A kép pont akkor készült amikor előkerültek az én ajándékaim. Sokszor, nagyon sokszor éreztem már az ajándékozás örömét. De ez most valami egészen különleges érzés.
Ez csak egy kép a sok közül és csak az én aprócska ajándékom. Emlékszem amikor csomagoltam szinte aggódtam, hogy elküldhetőek -e ezek az apróságok. Már nincsenek bennem kétségek. Nézem a szőkeség pofiját a lendülő kis kezeket. És nagyon boldog vagyok.
5 megjegyzés:
na,most jól megbőgettél!!!De ez jó sírás,meg kicsit szomorú is.....A gyerekek miatt fáj a legtöbbet a szívem: olyan kiszolgáltatottak!
Azt hiszem rokonlelkek vagyunk. Te is könnyed elrívod magad látom:-)Ősszel vendégül láttunk 2 dévai egyetemista fiút. sírtam amikor elmentek, pedig az Ő életük már talán sinen volt.
Meghatódtam:) Igaz a mondás, ugye? Jobb adni, mint kapni.
én is itt pityergek...örülök nagyon, a kép hangulata nagyon jó érzéssel tölt el csak kicsit fáj is a szívem értük
Ezzel azt hiszem mindnyájan így vagyunk. de ha egy kicsivel is hozzá tudunk járulni az örömükhöz az már nagyon jó dolog.
Megjegyzés küldése