Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem,
azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
11 megjegyzés:
De szép! :-)
Egy kedves vers, amit kívülről fújok.
Gyerekkorom kedves emlékei elevenednek meg tőle.
Most látom, hogy az utolsó hat sor gyermekkötetekben nem publikus.
Szia BArbi! Örülök, hogy tetszik.
Colette én gyermekkötetekben még nem találkoztam ezzel a verssel, de nem csodálom hogy ezt az utolsó hat sort kihagyják. Örülök, hogy erre jártál.
de jó volt most olvasni... édes-bús! szíven ütött!
Ahogyan mondod: édes-bús.
Csilla, szeretnélek megkérni, hogy a Quaker SAL blog logóját, a kis képet tedd ki oldalelemként, visszalinkelve a blogra, köszönöm!!!
Nina
Jaj hát persze NIna, csak a hétvégén nem volt időm meg béna is vagyok, ki kell derítenem hogyan is kell. Bocs.
...igen...
nem látom az új bejegyzésed, így nem tudom, hogy miben tudnék segíteni:)!
:-)) Na jó kiírom!:-))
Megjegyzés küldése