2009. november 3., kedd

Mi ketten


"Valahol, a fényeken túl

ami szép volt s elmúlt,újra vár

valahol, az árnyakon túl

újra befogad egy távoli táj

ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra

odaérsz, hol eleven a múlt

mikor elindulsz a végtelen útra"...


10 megjegyzés:

Monika írta...

Megbőgettél,de nem baj......Annyira szépen emlékeztél....

Monika írta...

A te versed??????

Csilla böködéje írta...

Nem nem az én versem. A padlás c musicalből van. Én nem tudtam, nem tudok mit írni , nehéz a hiányát szavakba önteni. Talán nem is kell.A képen egyébként , de ez gondolom kiderült, mi vagyunk a nővéremmel. Régen,,,nagyon régen.

Kóczi Csilla írta...

Csilla, ahogyan olvastam, bekúszott mellé a dallam is, és éppen úgy jártam, mint mammka. Fájdalmasan szép, de mégis van benne valami vigasztaló!

Csilla böködéje írta...

Vigasz nélkül nehhezebb lenne. Elviselhetetlen.

Barbi írta...

Szép ez a kép, és ezt a dalt is szeretem! Én közben papámra gondoltam... Köszönöm.

Csilla böködéje írta...

Barbi csak nem? Elment a papád is? Vagy csak nagyon beteg? Nem emlékszem, hogy olvastam volna róla.

t®eb♥®etta írta...

Köszönöm Neked!

Barbi írta...

Jaj, nem akartalak megijeszteni. A már elhunyt papámra gondoltam! A másik hazakerült a kórházból. Kétszer operálták. Most jól érzi magát (de bizonytalan, hogy meddig). :D

Csilla böködéje írta...

Köszi BArbi, hogy írtad, már aggódtam. örülök, hogy jobban van. Minden nap ajándék, még egészségesen is, ezt Te is tudod.