...aki erre járt az elmúlt napokban és vigasztaló szavakat írt nekem. Köszönet azoknak is akik csak gondoltak rám.
Életem legnehezebb napjain vagyok túl. De túl vagyok rajta? Túl lesz ezen az ember egyáltalán? Azt hiszem nem. Csak elfogadjuk, tudomásul vesszük, megtanulunk élni a gondolattal hogy aki fontos volt már nincs velünk. Tanulunk másképpen ,máshogyan élni. Újra lélegezni, járni, aludni, nevetni, örülni, mert hisszük, hogy Ő is így akarná. Lassan és nehezen megy. Egyenlőre nem is erőltetem. A fájdalom idővel majd csökkenni fog a hiánya pedig növekedni. Tudom. Ismerem az érzést. A legjobb volt, az enyém a miénk volt, pótolhatatlan .
Isten gondol öröktől fogva téged.
Elméjében léted, mint szikla áll.
Mi ehhez mérve hab fodornyi léted?
És mit változtat rajta a halál?
Weöres Sándor
4 megjegyzés:
Most már könnyebb lesz. És tényleg csak tudomásul venni lehet.
Hmmm.Mindennap gondolni fogsz rá-hálával és időnként sírással...
Az idő talán enyhít, ezen a mély fájdalmodon.
A legrosszabbak pedig az évfordulók.
Az első születésnap, névnap, karácsony - nélküle.
Az csekély vígasz, hogy a minket ért baj, fájdalom - erőssebbé tesz.
Viszont ilyenkor jó látni, hogy milyen sokan törődnek - együtt éreznek - Veled.
Megjegyzés küldése