Tulipánfa

Az első szárnypróbálgatás. Persze lehet, hogy az utolsó is:-) Barbi azt mondta, hogy amíg az ember az x-eket számolgatja, nem szomorkodik.

Férjem egyik kedvence a tulipánfa. A kertünkben biztosan lesz majd. Addig is megpróbáltam itt a kockák között elültetni.
Az az igazság, hogy már rettentően izgatott miképpen működnek a xszemes tervező programok. Egy kicsit játszottam vele. Ez egy demo program, így eléggé sok a korlátozás benne. Erről már Barbi is írt. Természetesen nem török tervezői babérokra és a kezdeti lelkesedés után biztosan felhagyok a próbálkozással. Egyenlőre jó játék:-D A fa a szék, pad madárka saját szülemény a leányka egy kicsit ,icipicikét hasonlatos egy ismert tervező formájához. (itt most pironkodok) de ez meghaladta a képességeimet:-) Azért kiváncsi leszek milyen kibökve...

Nna igen, kipróbáltam, kinyomtatható deeeee a színek "szuperek" : a fa kérge, a pad, a szék vörösek, pedig barnának tűntek amikor készült. A lényeg, nem ezekkel a színekkel fogom kihímezni. Mert hogy kibököm az biztos:-))

Folytatni kell

...ezt is. Ez is azok között a gondolataim között volt amik akkor fogalmazódtak meg bennem amikor anyukám elment. Arra gondoltam, hogy Ő horgolt, kötött a családban minden új gyereknek. Még a dédunokáinak is. Na meg persze az unokáknak és nekünk a felnőtt gyerekeinek is. Nekem, nekünk szülőknek ez olyan természetes volt. Igaz, hogy én karácsonyra készítettem pár kiscipőt, de a nagy dolgok anyu kezeiből kerültek ki. Érdekes, hogy az ember vesztesége mennyi mindenből tevődik össze. Azon is elgondolkodtam, hogy mi anyák miből is állunk. Simogatásból, időnként korholásból, a rétes ízéből egy meghorgolt terítőből. Olyan apróságoknak tűnnek de mégis a mindent jelenti.

Szóval, folytatnom kell. Ez az örökségem. Szomorú felismerés, de az én unokáimnak már csak én tudok horgolni. Meg kell tanulnom rendesen ezt a "szakmát" is.

Tegnap este elővettem a horgolótűmet és nekiláttam egy két apróságnak. Egy picike rózsa, egy nyuszi, (lapos nyuszi) és Sárának ( ő most a szüleim legkisebb dédunokája) egy kis kendőkezdemény ami eddig elkészült. A kendőt talán vasárnapig befejezem , akkor megyünk apuhoz.

Találtam egy pillangó mintát, megosztom veletek.

Rutinos horgolókat kérdezném: Jól gondolom, hogy a pillangót nem egyben kötjük? Ha értitek mire gondolok. Picike az egész de tegnap kifogott rajtam. A nyilak nekem azt jelentenék, hogy ott váltok fonalat illetve onnan indulok egy egy résszel?

Próbálkozom

Fonalfestéssel próbálkoztam pár napja. A legszebb egy pirosas gyümölcsteában festett fona volt. Pontosabban annak tűnt. ...amíg nem öblítettem ki. A meglepetés ekkor ért. Festés közben a fonal színe a legszebb kézzelfestett külföldi fonalakhoz hasonlított. Csodálatos átmenetekkel, ahogyan azt kell. (fenti kép) Öblítés után ebből SEMMI nem maradt. Koszos, szürkés kékes szörnyűséggé változott.

Ezen a képen középen látható mi lett a szép rózsaszín fonalamból. Na persze így jár az aki nem nézi meg hogy a festőnövényekről mit is kellene tudni. A fonalak átmenetileg lettek feltekerve erre a ...készségre. Eléggé ronda , tudom, de nem volt más kéznél. Valamit ki kellene találnom a fonalak tárolására. jelenleg kifogytam a bobinákból.

Köszönet mindenkinek

...aki erre járt az elmúlt napokban és vigasztaló szavakat írt nekem. Köszönet azoknak is akik csak gondoltak rám.

Életem legnehezebb napjain vagyok túl. De túl vagyok rajta? Túl lesz ezen az ember egyáltalán? Azt hiszem nem. Csak elfogadjuk, tudomásul vesszük, megtanulunk élni a gondolattal hogy aki fontos volt már nincs velünk. Tanulunk másképpen ,máshogyan élni. Újra lélegezni, járni, aludni, nevetni, örülni, mert hisszük, hogy Ő is így akarná. Lassan és nehezen megy. Egyenlőre nem is erőltetem. A fájdalom idővel majd csökkenni fog a hiánya pedig növekedni. Tudom. Ismerem az érzést. A legjobb volt, az enyém a miénk volt, pótolhatatlan .

Isten gondol öröktől fogva téged.

Elméjében léted, mint szikla áll.

Mi ehhez mérve hab fodornyi léted?

És mit változtat rajta a halál?

Weöres Sándor

Gyászolok

Édesanyám ma reggel 73 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének.

Örömhír

Ma éjjel álmodtam. Aztán reggel felkeltem, bekapcsoltam a számítógépet. Felmentem a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium honlapjára és igen, az álom igaz volt. Feltették a felvételt nyert gyerekek listáját. Marci fiúnk nagy boldogságunkra Bencés diák lesz. Kimondhatatlanul boldogok és büszkék vagyunk.

A képeken a gimnázium diákkápolnájának képei láthatóak.

Betegeinkért.

Urunk Jézus Krisztus!

Tehozzád fordulunk imádságunkkal.

mert Te viseled a keresztet mindnyájunkért!

Eléd hozzuk betegeink sorsát:

testükben és lelkükben viselt minden szenvedésüket.

megaláztatásukat, kéréseiket és könyörgéseiket

és soha ki nem mondott sóhajaikat.

Neked köszönjük türelmüket és reményüket,

hogy amint szenvedésüket Veled viselik,

úgy feltámadásodban is részük lesz.

Neked köszönjük imáikat,

melyekkel mindnyájunkat egybefűznek Teveled.

Nálad keressük a békét melyet emberi igyekezet meg nem adhat

és a boldogságot melynek egyedül Te vagy a forrása.

Tehozzád emeljük szívünket

mert a Te közelségedben megtisztulnak

gondolataink, értelmünk és akaratunk.

Vezess minket Szentlelkeddel az örökkévalóság útján

napról napra közelebb ahhoz a célhoz

amelyet Atyád rendelt számunkra!

Áldj meg és őrizz meg mindnyájunkat

hogy általunk és mi közöttünk is épüljön a Te ordszágod!

Ámen