Mi ketten

"Valahol, a fényeken túl

ami szép volt s elmúlt,újra vár

valahol, az árnyakon túl

újra befogad egy távoli táj

ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra

odaérsz, hol eleven a múlt

mikor elindulsz a végtelen útra"...

Verses, őszi hangulatban

A nyár után itt Sopronban is beköszöntött a tél. Mintha kimaradt volna az ősz. A múlt héten még 26-27 fok volt most 4 fok van reggelente és napközben sem lesz melegebb. Ma legalább a szél nem süvít. Itt Sopronban az a hír járja, hogy "vagy fúj a szél, vagy esik, vagy harangoznak". Kis túlzással igaz is:-D

Fényképezés terén totális elmaradás jellemzi blogom helyzetét. Ez van sajnos. Sok minden mással kellett az elmúlt hetekben foglalkoznom így nem maradt időm képeket készíteni, ( Az ehhez szükséges technika sem az igazi) de ami késik az nem múlik. Azért készítek ám ezt azt . Elkészült egy szép horgolt sálam Rikkerék nyersszínű gyapjújából. Tegnap levettem a tűről, de egy használat után úgy döntöttem, hogy még horgolok hozzá pár sort. Van már egy fél pár kesztyűm szintén ebből a fonalból csak csokibarnában ennek a másik felét kell elkészítenem. Remélem, hogy a hétvégére elkészíthetem. Amilyen idők járnak szükségem lesz rá. Hímzés terén kétségbeejtő a helyzet, mert a SWAp ajándékomon kellene dolgoznom (erősen) de tervek szintjén megakadtam. A "párom" kívánságait próbálnám minta terén érvényre juttatni eddig nem sok sikerrel, na de van B terv így a hétvégén ehhez nyúlok ha addig nem találok megfelelő mintát.

Nem tudom ki hogy van vele, de nálam vannak évszakokhoz köthető tevékenységek, olvasmányok. Verseket ritkán olvasok a tikkasztó hőségben. Miért? Nem tudom. Most viszont elérkezett a teát szürcsölgetős esték ideje amikor is az ember lánya bekucorodik (kutyasétáltatás után kifagyava) a kanapé sarkába és verseket olvas. Vagy.... a neten keresgél versek után és talál:

Kamarás Klára: Mint fák a szélben

A dombtetőn a ház előtt két roskatag fa.

Összenőtt,hatalmas kettős korona,

mint életük sok ága boga...

Milyen szél tűzte őket egy halomra ?

A csíraébresztő tavaszi pompa

ideje véget ért.

Ki nő nagyobbra, virít szebben?

-vívtak együtt és egymás ellen

fényért, esélyért, életért.

...és ág törött, gallyak szakadtak.

mikor viharban összecsaptak...

...de mégis támasz, mégis társ az,

akit a sorsod melléd választ...

Most mintha zúgnák szélben:

-Vigyázz!

-Vigyázok...

-Érted és értem...!

Ha te kidőlsz nekem is végem...

Blog Oscar

Kóczi Csillától érkezett ez a kedves figyelmesség. Friss ismeretség a miénk, Magdalénán keresztül kerültünk kapcsolatba. Pár napja írtam egy rossz tapasztalatomról és akkor is kedvesen bíztattatok, hogy sokkal több jó dolog van a blogolásban mint rossz. Valóban. Ha jól meggondolom egyetlen kellemetlen élményem volt mióta ez a blog megszületett . Jóból pedig bőven kijutott.

Sokat tanultam tőletek, sok szépet láttam, és igaz szép gondolatokkal lehettem gazdagabb. Köszönet érte. Bármiben kértem tanácsot mindig volt aki segítségemre sietett. Meg kell említenem ennek a világnak a sokszínűségét is. Kezdetben a hobbijaimról készült képzeletbeli listámon csak a keresztszemes hímzés árválkodott. Mára? Ajaj a lista kibővült a kötéssel, horgolással, különféle hímzéstechnikákkal. Profi pesze egyikben sem vagyok, de talán nem is ez a fontos. Számomra csak az a fontos, hogy egy egy nehezebb nap után bekucorodhatok a kanapé sarkába és valamit böködhetek.

Az inspiráción kívül persze sok más dolog részese is lehettem, lehetek itt a blogos világban. Kételkedve, félve kértem segítséget az olasz nyelv tanulásához. Álmodni sem mertem volna, hogy ebben az őrült, rohanó világban önzetlenül segítséget kaphatok számomra ismeretlen emberektől. Az ismeretlenségből előbújva már kedves ismerősként köszönthetjük egymást és biztosan jókat mosolyognak az olasz fordításaimon. Köszönet a segítségükért.

Sokatoknak szeretném átadni ezt a díjat. Mindenkinek akinél naponta látogatást teszek és azoknak is akiknél idő hiányában esetleg ritkábban fordulok meg. Magyar tűbarátnéimnek és a főzős lányoknak, a külföldi bloggereknek csodás képeikért , mindenkinek akinél valaha megfordultam és megmosolyogtatott.

Hálás vagyok...

Magdalénától érkezett a kérdés: miért vagyok hálás.

Sokan ,sok helyen nagyon szép gondolatokat fogalmaztatok meg. Nem tudom és nem is szeretném felvenni a versenyt a már már irodalmi értékű bejegyzésekkel. Két napja gondolkozom mit is írhatnék amiben minden benne van. Hogyan fogalmazhatnám meg a hálával kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat úgy ,hogy ne hasonlítson egy díjátadón elmondott beszédhez.

Miért vagyok hálás? Főként kinek? A fenti idézetből sok minden kiderül. Hitem szerint a leghálásabb Istennek vagyok. "Mid van amit ne úgy kaptál volna" írja a könyv és valóban. Hálás vagyok anyámért, apámért a testvéreimért. A férjemért, gyermekeinkért , férjem szüleiért. Minden kedves barátomért. Azért mert reggel felkel a nap és este nyugovóra tér és ezt láthatom. Hogy érezhetem a virágok illatát és a konyhámban készülő ebéd ínycsiklandó illatú gőzét lélegezhetem be. Hogy van tüdőm ami egészséges, kezem amivel megfoghatom mások kezét. Lábam ami visz az utamon. Hálás vagyok hogy amikor én kezdek lankadni akkor a másik a jobbik felem segít, ha ő fárad én tudok erőt adni neki. Hálás vagyok a sok jóért ami életemben eddig megadatott és a sok rossz dologért amiből tanulhattam. Hiszem, tudom, hogy a rossz döntéseim következményei nélkül ma nem lennék az aki.

Hálás vagyok amiért a megrepedt nádat nem törte el ...Hálás vagyok az életemért.

Törlés avagy első rossz tapasztalat

Én még nem jártam így. Nem is találtam meg a megfelelő megoldást, törölnöm kellett az egész bejegyzésemet (jobb megoldás híján) Májusban írtam egy "mérlegkészítés" című bejegyzést. Nagyon kedvesen , sokan válaszolatatok, ragáltatok rá. Ma érkezett erre a bejegyzésemre egy új bejegyzés. Csodálkoztam amikor megnéztem. Eléggé hosszú volt de többek között japánul sem értek. Felmentem hát a bejegyzés írójának blogjára. Bár ne tettem volna. Fekete szárnyú angyalok, vér, szenny stb. Nem tudom láttatok e már ilyen blogot. Gondolom nem ha csak véletlenül nem mint én most. Még mindig eléggé fel vagyok dúlva. Nem értem miképpen keveredik valaki ilyen lelki töltettel egy ,láthatóan, aggressziótól mentes blogra . Mi köze van a sötét alvilágnak a bökögetéseimhez. Nem értem. Még az is megfordult a fejemben, hogy törlök mindent, mert nagyon elkeseredtem. Lehet hogy ez a netes világ nem is jó? Hogy tényleg sokkal több veszélyt tartogat mint azt az ember gondolná?

A festmény: Koren Gizella / A békesség

Reményik Sándor: Békesség Istentől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul

Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen -

Vihartépett fák - ágainkon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.

Díjak és vége a nyárnak...lassan

A soha nem múló blogos díjláz hozzám is begyűrűzött Katica jóvoltából.

Katica barátságát és a díjat is köszönöm. Sokatoknál járt már ez a díj, de azért talán sikerül megneveznem pár embert. Örömmel küldöm a díjat Helennek aki meghozta a kedvemet újra a kötéshez, Ercsunak aki hasonló érdemei mellett óriási segítséget nyújtott a hozzávalók beszerzésében, Loncinak aki csodás dolgokat készít. Ninának aki önzetlenül idejét energiáját nem sajnálva szorosabbra fűzi közöttünk a láthatatlan szálakat. Ircsinek aki, látom már megkapta, de gondolom nem bánja ha újra megemlítem. érdemes bekukkantani hozzá szép dolgokat láthattok. és még nagyon nagyon sok kedves blogbarátnémnak....:-)

A limcsit mindenkinek, fogyasszátok egészséggel.

Ami a nyár végét illeti, bár az időjárás itt Sopronban most gyönyörű, azt hiszem lassan elérkezik. Velem együtt biztosan sok anyuka rendezgeti a gyerekek tankönyveit, csomagol a kollégistáknak, vagy éppen az egyetemista gyerek dolgai után próbál érdeklődni. (nem sok sikerrel:-)) És hát tényleg: Marcink az utolsó napokat élvez amit a testvéreivel tölthet. Péterünket vasárnap költöztetjük Móvárra, Esztinek még van pár hete mielőtt visszamenne Piliscsabára. Én kezdem magamat a gondolathoz hozzászoktatni, hogy egy gyermekes anya leszek (többnyire, leszámítva az ünnepeket és hétvégéket) a következő hónapokban. ennek is meg van a maga szépsége. Több időm jut a férjemre a "picire" (jah 14 éves kamaszfiú) és bökögetni ezt azt . De azért be kell vallanom ilyenkor csavarodik, facsarodik a szívem rendesen. Szeretem, ha körülöttem vannak a gyerekeim.

Mielőtt elkönnyezném magam itt az íróasztalom mellet (nehéz lenne a főnökömnek megmagyarázni milyen megható cégünk könyvelése) mesélek egy kicsit mit sikerült a nyárra tervezett dolgokból megvalósítanom. Az utóbbi időben a SWAp ajándék készítésével voltam elfoglalva. Tegnap postáztam, lassan megérkezik a gazdájához. Félkész állapotban van egy Stacy Nash mintám. Nagyon megszerettem a mintáit. A formavilága a színei nagyon szépek. Ami a hímzést illeti itt ki is merült az újonnan elkezdett dolgok listája. Van még pár dolog készülőben de azokról már beszámoltam régebben. Ami a kötést, horgolást illeti apróságok készültek. egy picike szütyőke horgolva. Talán egy mobil férne bele akkora, de én büszke voltam, mert ez az első nemlapnemkör forma amit sikerült kiizzadnom. Táska hegyeknek futottam neki, de mindig lebontottam szegényeket. Katánál találtam egy leírást, azzal most egészen jól elboldogulok. majd meglátjuk mi lesz belőle. Rikkerék gyapjú fonalából elkezdtem egy sálat magamnak. Egy másik gyapjúból kötöttem egy otthoni papucsot, ezt is hamarosan megmutatom. tervem rengeteg van és ne nevessetek ki, de elővettem a karácsonyi újságjaimat. hatalmas a család (egyre nagyobb:-)) és sok lesz a tennivalóm. Idejében kell elkezdenem. ennyit a tervekről.

Hangulat? Nyárvégi. Már szinte várom, hogy pulcsit húzhassak és teát szürcsölgethessek. (De ez csak félig igaz) Szeretem a nyarat, de a kedvencem a tavasz és a szép ősz. Nem az esős, hanem a sokszínű, harmatos, fátyolosan napsütötte ősz. Férjem egy tömet pipával, én , a kutya és az erdő. Nnna igen a gyerekek egyre kevesbbé akarnak csatlakozni.... öregszem? vagy mi van??

Még egy tegnapi élmény. Tegnap hosszasan olvasgattam Vattacukor (szívesen írnám hogy olasz de nem tehetem...) magyar nyelvű blogját. Különösen az a rész fogott meg amiben beszámol mennyiben változott meg az életük amikor a városból a tenger mellé költöztek. Tudnotok kell, hogy én nagy tengerimádó vagyok, az olasz kis városokról kicsi falvakról már nem is beszélve. Sorait olvasgatva szinte láttam magam előtt a kis olasz falucska színeit, a tengert, a levegő sós illatát is éreztem. Talán egy kicsit még irigykedtem is. (Sőt egészem biztosan és nagyon) Este vacsora után aztán felkerekedtünk férjemmel és elindultunk a szőrös gyerek szokásos napi utolsó sétájára. (Brúnó a kutya) A házunk Sopronban a Bécsi-dombon van és szerencsés adottságainak köszönhetően pár lépés után egy "erdős" szép dombon sétálhat az ember lánya. Van, egy számomra különösen szép része ennek a helynek. Egy kétoldalán gesztenyefákkal kísért fasor. Nem tudom hány évesek lehetnek ezek a fák, de az ágaik összeérnek. Ha kora reggel vagy késő este belépünk a fák alá, csodás látvány fogadja az arra sétálót. Kicsit olyan az ember érzése, mintha egy alagútba menne be .Sötét van de a végén ott van a fény. A világosság, a napsütés... Csodálatos élmény. Aztán felmásztunk az amfiteátrumnál a domb tetejére és onnan néztük a naplamentét. Na ekkor jutott eszembe vattacukor bejegyzése és ezzel egy időben Shaffer Erzsi írásaiban sokat felemlegetett idézet (pontatlan leszek) : "Az ember tanuljon meg azért lelkesedni ami az övé" Micsoda igazság. Sokan vagyunk , sokfelé élünk, mindenkinek más az élete. Én ugyan nem láthatom a tengert nap mint nap, de ha az időjárás megengedi a reggeli kávém szürcsölése közben a Schneeberg havas csúcsait nézegethetem. És ez csak egy dolog ami minden nap az enyém lehet. Talán értitek mire gondoltam tegnap este...

Az első képen Sopron látképe, a másodikon a Fehér úti tó látható.

SWAP2

A mai napon postázom az ajándékomat. Nina sorsolása után sokáig gondolkoztam, hogy jelentkezzem e új olvasóként a "párom" blogján, de nem tettem. Gondoltam így nem is gyanakszik majd. Még nem nagyon "találkoztunk" teljesen ismeretlenek vagyunk egymás számára. Nézegettem a blogját, elolvastam Nina kérdőívére adott válaszait és igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Varrós dolgot nem választhattam mert rossz a varrógépem, de a kérdőíven megjelölt dolgokhoz nem is kellett. Remélem sikerül majd örömet szereznem.....

neki:-)